Oldal 130 [130]
OCR
3. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 20. SZÁZAD ELSŐ KÉT ÉVTIZEDÉBEN a korszakban az összes nő (beleértve az újszülöttektől a munkaképteleneken át a legidősebbekig mindenkit) 20,896-a végzett fizetett munkát (KSH 1996:83), miközben a saját földjükön dolgozó nők egyáltalán nem, a napszámos nők pedig gyakran nem kerültek be a statisztikába. Mint már utaltam rá (c 2.3.3) a gyáriparban dolgozók negyede volt nő, de ugyanezzel az arányszámmal (25,296) találkozunk akkor is, ha azt nézzük, hogy 1900-ban az összes munkavállaló hány százaléka volt nő." A mäsik „kis” kutatäs szerzöje, Bresztovszky Ernö (1882-1922) szinten üjsägíró, közíró, politikai hovatartozásairól pedig mindent elmond, hogy 1903 és 1921 között a Népszava belső munkatársa, szerkesztője volt. Itt ismertetett írása (Bresztovszky 1907-1908) nem kutatäson, hanem az ipari balesetek statisztikájának elemzésén alapul. Az egyetlen összefüggés, amire a pár oldalas cikk ki van hegyezve: minél nagyobb üzemméret — annál több a baleset. Ha a maximum húszfős üzemek baleseti mutatóját 1-nek vesszük, akkor a legnagyobb üzemek hasonló mutatója már 7,3—8,1. Az összefüggés erősnek tűnik, bár egy apróság azért hiányozhat: a balesetbiztosítás megléte és a (bejelentett) balesetek aránya közötti esetleges összefüggés vizsgálata. Pedig ez érdekes lehet: például a következő korszakban, a két világháború között Budapesten a betegséges balesetbiztositässal rendelkezök aranya a häborü elötti 25-30%-röl 80-85%-ra nôtt. (Ungväry 2012:127) Ugyanakkor 1920 és 1938 kôzôtt a munkäslétszämhoz viszonyított üzemi balesetek száma csaknem négyszeresére nőtt. (Ferge 1998:30) 3.3.2 Magyar migránsok nyomában A korábban már említett Hegedűs Loránt (c 3.1.2) több írását is a migráció kérdésének szentelte. Ezek között a legjelentősebbet, A magyarok kivándorlása Amerikába címmel viszonylag korán, 1899-ben publikálta, amikor még nem sejthette, hogy később a Társaság befolyásos, majd kiszoruló jobbszárnyának lesz egyik fontos alakja. A viszonylag korai publikáció egyrészt a szerző problémaérzékenységét mutatja, másrészt viszont figyelmeztetés a szociológusok egyik örök kísértésének kockázataira: csak nagyon óvatosan érdemes előrejelzést tenni (ha egyáltalán) a pillanatnyilag érvényesülő tendenciák alapján. A statisztikai adatokat 1897-ig felhasználó Hegedűs ugyanis az 1890-es évek, utóbb átmenetinek bizonyuló csökkenési tendenciájából kiindulva további csökkenést 10 Tomka 2020:105. Az utolsó adat forrását, Tomka Béla kiváló munkájának 4.9 táblázatát érdemes tanulmányozni. Azt találjuk, hogy 1900 és 1990 között a női foglalkoztatottak arányában az európai országokban rendkívül hasonló adatok és tendenciák érvényesültek, akár hadviselő, akár semleges, akár szocialista, akár kapitalista országokról volt szó. * 129 +
