Page 126 [126]
OCR
3. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 20. SZÁZAD ELSŐ KÉT ÉVTIZEDÉBEN Alkotói pályáját a két világháború között sem szakította meg, ő fordította románra többek között Az ember tragédiáját, Petőfi számos versét, és a Mein Kampf több fejezetét. Lehet, hogy a román nacionalista diskurzus nem volt olyan színvonalas, mint a Huszadik Századé — de sokkal hatékonyabbnak bizonyult. Ha azt hinnénk, hogy a 2010-es évek találmánya, hogy az embereket, főleg falun a bulvárhírekkel könnyebben el lehet érni, mint politikai elemzésekkel, olvassuk el ezt az évszázaddal korábban publikált szöveget: Fölötte jellemző, hogy pl. nincs ember a faluban, aki ne tudna a Titanic süllyedéséről vagy Vlaicu repüléséről — ezek ott-tartózkodásom idején gyakori beszédtémák voltak —, ellenben a magyar parlamenti eseményekről, pl. a Kovács-féle merényletről [Kovács Gyula függetlenségi képviselő rálőtt Tisza Istvánra az Országházban, 1912. június 7. — D. Cs.] senki sem tudott azok közül, akiket megkérdeztem. Pedig az aradi Popurul Román [Aradon megjelenő román nyelvű kormánylap - D. Cs.] több példányban jár a faluba, és ott olvashattak róla, de nyilván nem érdekelte őket a parlament. (Braun 1913:565) 2) Oktatás és nyelvkérdés Az 1905-ben , hatalomra került" ellenzéki koalíció, mint már volt róla szé (> 3.1.3) politikai elveinek éppen csak a lényegét volt kénytelen feladni, ezért hangzatos látványpolitizálásban és pótcselekvésekben élte ki magát. Ez utóbbiak egyike volt például az 1907-es oktatási törvény, a miniszterről elnevezett Lex Apponyi, amely előírta, hogy valamennyi elemi iskolás gyereknek a negyedik tanév végére folyékonyan beszélnie kell magyarul. Az adott oktatási rendszerben (c 3.2.2) a nemzetiségi többségű területek falvaiban élő gyerekek körében az intézkedés hatékonysága a nulla felé közelített, miközben arra alkalmas volt, hogy az addig apolitikus nemzetiségi tömegek is sérelemként éljék meg. Bármennyire szembemegy a sztereotip várakozásokkal, a polgári radikálisok köréhez köthető szerző nemcsak hogy nem kritikus a nacionalista oktatáspolitika eme baklövésével szemben, de még a problémát sem érzékeli. A 97 kérdésből egy sem foglalkozik közvetlenül az oktatás vagy a nem-magyar nyelvhasználat ügyével, csak a következőképpen megfogalmazott kérdés kapcsán tér ki erre is: 72. Mennyi hajlandóság mutatkozik az állami intézkedések végrehajtására és az állami intézmények (iskola stb.) és támogatás igénybevételére?" (Braun 1913:703) Az első két mondat után így összegzi a válaszokat: Az állami iskoláról (a szomszédos Mondorlakon van, alig kétszáz lépésre az utolsó csicséri háztól) és a magyar nyelv tanításáról így nyilatkozott előttem egy ember. + 125 +
