Page 123 [123]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G csak fürdéskor nem), mert persze ebben hálnak is. A bocskort, melynek kötése meglehetősen körülményes, nem szokás minden éjjelre levenni. Viszonylag nagy gondot fordítanak a fehérnemű tisztaságára, és nemritkán láthatni rongyos felsőruha alatt tiszta alsóruhát. Egy idősebb nő, ami mintegy 12 évig lakott Csicséren, és előzetesen ugyancsak évekig lakott magyar, német és szerb faluban, határozottan állítja, hogy a fehérnemű tisztaságát illetőleg a románoké az elsőbbség. (Braun 1913:552) Az étel tisztaságával kapcsolatos fejtegetéseit szerencsére gyorsan egy történettel váltja: a főtt tyúkot apja felszólítására a házigazda fia kézzel töri szét, belemarkol a sóba, megsózza, majd kiosztja mindenkinek. Igaz, teszi hozzá, minthogy étkezés előtt mindenki gondosan megmosta kezét (ahogy ezt Csicséren munka után általában szokták, ami pl. a középosztálynál nálunk éppen nem közszokás), bármilyen súlyos vétség is a fönti eljárás az etikett ellen, tisztaság és higiéne szempontjából alig tehető kifogás ellene. Egy tálból esznek és egy kancsóból (nem pohárból) isznak. [...)] ...a konyha... tele van legyekkel... Szellőztetni télen egyáltalán nem szokás. Deszkapadló egyetlen parasztlakásban sincs. A padlóra köpés szokása általános. [...)] Döghúst nem esznek. [...] Állatokkal együtt nem laknak. (Braun 1913:552-553) A tanulmány igazi kincsesbánya, de jelen keretek között csak három témára tudok nagyon röviden kitérni. 1) a társadalmi rendszerhez és az államhoz való viszony A tartalomhoz képest Braun szinte már higgadtan tárgyalja azt a jelenséget, amelyet némileg provokatívan, de nem torzítva, hagyományos gyűlölet-kultúrának nevezhetnénk: Azt hiszem, tudatos úrgyűlöletről alig lehet szó; a hagyományos jobbágygyűlölet (ki kell irtani az urakat stb.) teljesen megszűnt vagy teljesen irányt változtatott. Azonban az összeütközés nagyon gyakori a parasztok és az urak közt. A paraszt érzékenyebb lett, és nemcsak megijed, ha pl. a vasúti kalauz rárivall, hanem sértve is érzi magát, mert jobb bánásmódra érzi jogosítva magát. Igen föltűnő azonban néha (ezt magyar vidéken is tapasztaltam) a városi úri osztály, különösen a nők parasztgyűlölete. A legindifferensebb kérdéseimre is gyakran szenvedélyes válaszokat kaptam, melyek minden emberi érzést megtagadnak a paraszttól... a férfiak pedig fölháborodva mondják: Ha úriember megy végig a falun, nem is köszönnek neki. (Braun 1913:695) * 122 +
