Oldal 89 [89]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Igazi fordulat helyett azonban az derült ki, hogy mennyire korlátozott volt a magyar szuverenitás. Az uralkodó ugyanis nem adott kormányalakítási megbízást a győztes — többek között Apponyit vagy ifj. Andrássy-t is magába foglaló — ellenzéki pártkoalíciónak. Hónapokig Tiszát hagyta a székében, majd egy őt hűen kiszolgáló politikust emelt miniszterelnökké (ún. darabontkormány)." A válság mélypontján a darabontkormánnyal szemben kibontakozott passzív ellenállás hónapokra megbénította az ország közigazgatását, több száz sztrájk robbant ki, és ezek egy része — most először — politikai követeléseket hangoztatott, mindenekelőtt az általános és titkos választójog bevezetését. Hírek terjengtek arról, hogy az uralkodó parancsára a Monarchia közös hadserege terveket készített Magyarország katonai megszállására (utóbb kiderült: a híresztelések igazak voltak). A darabontkormány felvette a kapcsolatot a Szociáldemokrata Párttal, és ígéretet tett a választójog kiterjesztésére," miközben az ellenzéki koalíció, amelynek pártjai között a magyar nacionalizmus jelentette az összekötő elemet, átmenetileg nemzetiségi pártokkal is felvette a kapcsolatot. A koalíciós pártok sosem bocsátották meg a szociáldemokratáknak és (a hivatalosan még nem párttá szerveződött) polgari radikalisoknak a Kristöffy-Garami paktumot, noha ők végül még elvtelenebb paktumot kötöttek: hivatalosan , hatalomra" kerülhettek, de egy régi szabadelvű politikus, Wekerle Sándor miniszterelnökségével. Mint Herczeg Ferenc írja visszaemlékezéseiben: ... megindult az a politikai folyamat, amely újból bebizonyította a világnak, hogy Ferenc József király alatt százféleképpen lehetett beszélni, kormányozni azonban csak egyféleképpen lehet. Az ellenzék, hogy udvarképes legyen, kénytelen volt az előszobában leadni összes függetlenségi elveit, amelyekért évtizedek óta küzdött [kiemelés télem — D. Cs.], a választóközönséget pedig úgy igyekezett megnyugtatni, hogy nagyszerű, egyelőre azonban még titokban tartott nemzeti vívmányok délibábját csillogtatta meg előtte. (Herczeg 1985:423) A közvéleményt ráadásul kiábrándította az a mohóság is, amellyel az új elit és környezete rávetette magát a közjavakra és -hivatalokra, illetve, hogy ígéretük "4 Fejérváry Géza báró korábban az uralkodó személyes testőrségének (a ,,darabontnak”) volt a parancsnoka, azt megelőzően pedig harmincegy éven át honvédelmi államtitkár, majd miniszter volt. ” A belügyminiszter, Kristóffy József és a szociáldemokrata politikus, Garami Ernő neve alapján ezt nevezték Kristóffy-Garami paktumnak. A háttérhez érdemes tudni, hogy többszäzezres tagsága ellenére az MSZDP-nek egyetlen országgyűlési képviselője sem volt, míg a kor legnagyobb tekintélyű szociáldemokrata pártja, a német SPD fokozatos erősödés után 1912-ben már a legnagyobb frakcióval rendelkezett a Reichstagban. + 88 «
