Oldal 89 [89]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Igazi fordulat helyett azonban az derült ki, hogy mennyire korlátozott volt a
magyar szuverenitás. Az uralkodó ugyanis nem adott kormányalakítási megbí¬
zást a győztes — többek között Apponyit vagy ifj. Andrássy-t is magába foglaló
— ellenzéki pártkoalíciónak. Hónapokig Tiszát hagyta a székében, majd egy őt
hűen kiszolgáló politikust emelt miniszterelnökké (ún. darabontkormány)."
A válság mélypontján a darabontkormánnyal szemben kibontakozott passzív
ellenállás hónapokra megbénította az ország közigazgatását, több száz sztrájk
robbant ki, és ezek egy része — most először — politikai követeléseket hangozta¬
tott, mindenekelőtt az általános és titkos választójog bevezetését. Hírek terjeng¬
tek arról, hogy az uralkodó parancsára a Monarchia közös hadserege terveket
készített Magyarország katonai megszállására (utóbb kiderült: a híresztelések
igazak voltak). A darabontkormány felvette a kapcsolatot a Szociáldemokrata
Párttal, és ígéretet tett a választójog kiterjesztésére," miközben az ellenzéki
koalíció, amelynek pártjai között a magyar nacionalizmus jelentette az összekö¬
tő elemet, átmenetileg nemzetiségi pártokkal is felvette a kapcsolatot. A koalí¬
ciós pártok sosem bocsátották meg a szociáldemokratáknak és (a hivatalosan
még nem párttá szerveződött) polgari radikalisoknak a Kristöffy-Garami pak¬
tumot, noha ők végül még elvtelenebb paktumot kötöttek: hivatalosan , hata¬
lomra" kerülhettek, de egy régi szabadelvű politikus, Wekerle Sándor miniszter¬
elnökségével. Mint Herczeg Ferenc írja visszaemlékezéseiben:
... megindult az a politikai folyamat, amely újból bebizonyította a világnak, hogy Fe¬
renc József király alatt százféleképpen lehetett beszélni, kormányozni azonban csak
egyféleképpen lehet.
Az ellenzék, hogy udvarképes legyen, kénytelen volt az előszobában leadni összes
függetlenségi elveit, amelyekért évtizedek óta küzdött [kiemelés télem — D. Cs.], a
választóközönséget pedig úgy igyekezett megnyugtatni, hogy nagyszerű, egyelőre
azonban még titokban tartott nemzeti vívmányok délibábját csillogtatta meg előtte.
(Herczeg 1985:423)
A közvéleményt ráadásul kiábrándította az a mohóság is, amellyel az új elit és
környezete rávetette magát a közjavakra és -hivatalokra, illetve, hogy ígéretük
"4 Fejérváry Géza báró korábban az uralkodó személyes testőrségének (a ,,darabontnak”) volt a
parancsnoka, azt megelőzően pedig harmincegy éven át honvédelmi államtitkár, majd miniszter
volt.
” A belügyminiszter, Kristóffy József és a szociáldemokrata politikus, Garami Ernő neve alapján
ezt nevezték Kristóffy-Garami paktumnak. A háttérhez érdemes tudni, hogy többszäzezres
tagsága ellenére az MSZDP-nek egyetlen országgyűlési képviselője sem volt, míg a kor legnagyobb
tekintélyű szociáldemokrata pártja, a német SPD fokozatos erősödés után 1912-ben már a
legnagyobb frakcióval rendelkezett a Reichstagban.
+ 88 «