Page 88 [88]
3. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 20. SZÁZAD ELSŐ KÉT ÉVTIZEDÉBEN
az akkor még liberális Hegedűs Loránt, a polgári radikálisokhoz közel álló Pikler
Gyula, az anarchista Schmitt Jenő Henrik, a szocialista Garami Ernő és Szabó
Ervin. Éppen Jászi hiányzott, egyrészt, mivel még minisztériumi tisztviselő volt,
másrészt pedig még nem igazán forrtak ki a nézetei. (Litvän 1993:115-116)
Ez a , normális világ" azonban a következő évben véget ért Magyarországon.
3.1.3 Az 1905—1906-os válság
1875-ben volt az első olyan választás, amelyet (mérsékelten) ellenzéki erő, az ún.
Balközép Párt nyert. Utóbbi vezetője, Tisza Kálmán azonban ellenzéki program¬
jának éppen a lényegét adta fel, hogy ennek fejében a kiegyezést elfogadó új
kormánypárt, a Szabadelvű Párt élén tizenöt évig miniszterelnök maradhasson
(magyar rekord volt 2020 végéig). A Szabadelvű Párt hatalmi beágyazódásának,
az érdekeire szabott választási rendszernek, az aggály nélkül használt — nem
túlzás a kifejezés — választási csalásoknak (Gerő 1988) köszönhetően harminc
éven át folyamatosan lefrusztrálta a reménytelen küzdelmet folytató ellenzéket.
A Borsszem Jankó egyik karikatúráján az éppen egy világnézeti szempontból
konzervatív, de politikailag ellenzéki pártot szervező Apponyi Albert Sámsonként
rázza a dualizmus épületének oszlopát. Amikor azonban egy hasonló cseh párt
vezetője, egy Schwarzenberg herceg segítségére siet, Apponyi azonnal elzavarja:
Menj! Nem köll a segítséged! Nem is rázom én evégett. Rázom, mert tudom, jó
princzöm, hogy egymagam meg nem döntöm." (Buzinkay 1983:103)
1904 végén azonban már Tisza Kálmán fia, Tisza István irányította a pártot,
és a — Bihari Péter metaforája szerint egy , politikai macsó" (2008:69) habitusá¬
val bíró — miniszterelnök, mindenekelőtt az ún. zsebkendőszavazás körüli poli¬
tikai küzdelmek során túlfeszítette a húrt. A kormánypárti képviselők egy része,
éppen ifjabb Andrássy Gyula gróf, tehát a Társadalomtudományi Társaság elnö¬
ke vezetésével kilépett a Szabadelvű Pártból, és az ellenzékhez csatlakozott.
Kiírták az előrehozott választásokat, amelyet a leválthatatlan kormánypárt 1905
januárjában elveszített.
kérdéssé teszik, hogyan viszonyult volna a halála után , felvirágzó" náci típusú, népirtást célzó
antiszemitizmushoz. Korántsem mellesleg: Jászi Oszkár vélt vagy valós , antiszemitizmusa" sem
,csak" politikai szempontból kínos (Gyurgyák 2001:495-—508), hanem intellektuális szempontból
nézve is kérdéses, hogy elintézhető-e a , zsidó öngyűlölet" vagy ,önantiszemitizmus" (Hanák
1985:10) megnyilvánulásaként, pusztán Jászi származása miatt. Itt és most rövidre zárva: bár
teljesen Jászi szándékai ellenére, egy antiszemita a két világháború között nyilvánvalóan
megerősítést találhatott Jászi zsidókkal kapcsolatos nézeteiben — ha tudott róluk.
+ 87 +