Seite 83 [83]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
ironikus módon már ugyanezen az oldalon relativizálják ezt a ,bármelyt", meg¬
húzva a , társadalomtudományos koalíció" határait:
Csak egy iránynak nem nyílnak meg a Huszadik Század hasábjai. A reakciónak min¬
den nyílt vagy leplezett, bátor vagy alázatos megnyilatkozása száműzve lesz. És ezzel
nem tagadjuk meg kifejtett elveinket, mert a reakció publicisztikája nem lehet tudo¬
mányos publicisztika. (Jászi 1900:11)
Némi cinizmussal: könnyű tudományos publicisztikát írni úgy, ha én határozom
meg, hogy mi számít , tudományosnak," s mi az, ami ebben már , nem fér bele".
De több jóindulattal pillantva a fenti idézetre: a Társadalomtudományi Társaság
alapító elnöke, Pulszky Ágost, tehát egy kormánypárti (szabadelvű) politikus volt
(— 2.3.1). Pulszkyt korai haläla után ifj. Andrássy Gyula gróf követte, akinek
gyerekkorában lett az apja a kiegyezés utáni kor első magyar miniszterelnöke,
majd első magyar közös külügyminiszter; maga az ifjabb Andrássy egyetemen
járt először oktatási intézménybe, miközben ugyancsak egyetemista korában
már attasé lett, és a Társaság elnökeként éppen kormánypárti színekben politizált.
Mégis: ki is írta az imént idézett programadó cikket? Jászi Oszkár, a később
polgári radikálisok néven ismertté vált politikai erő vezetője, noha ekkor még
csak egy informális, formálódó gondolatvilágú kör egyik tagja. Jelzésértékű: még
nem ők a legfontosabbak a Társadalomtudományi Társaságon belül, de ők a
legaktívabbak.
Jászi Oszkár (1875—1957) orvos apja és édesanyja zsidó származású volt, de
elszakadtak a vallási és kulturális hagyományoktól, s 1881-ben — Jászi Oszkár
hatéves korában - áttértek református hitre (testvére, Jászi Viktor a Debreceni
Református Kollégium tanára lett). A jogi és államtudományi karon Pikler Gyula
és Pulszky Ágost tanítványa volt, annak elvégzése után először minisztériumi
tisztviselő. A szerkesztés, a szociológia és a politizálás 1906-tól válik Jászi kizá¬
rólagos elfoglaltságává. 1918-ban, az őszirózsás forradalom idején a Károlyi¬
kormány nemzetiségügyi minisztere lett. Bár a Horthy-korszakban azzal vádol¬
ják majd, hogy ,a kommunisták szálláscsinálója" volt, valójában kifejezetten
ellenezte a kommunista hatalomátvételt, a Tanácsköztársaságot, s már 1919
áprilisában emigrált. 1947-ben lépett legközelebb magyar földre, de mivel látta,
hogy újabb kommunista hatalomátvétel van kibontakozóban, utoljára is.
A polgári radikálisok politikai programja mai szemmel nézve egyáltalán nem
radikális, mint inkább konzekvensen demokratikus, liberális és szociáldemok¬
rata ,beütésekkel". A jobboldalnak viszont igaza volt abban, hogy — az akkor
hivatalosan még marxista — szociáldemokraták és a radikálisok között sajátos
+ 82 +