Oldal 74 [74]
2. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 19. SZÁZADBAN
mivel a nagyipar összességében több pozitív, mint negatív hatással jár, a mun¬
kásmozgalmat vállalható mellékhatásnak tekinti. Ebben különbözik markánsan
a 20. századi utódok nagy többségétől, akik vagy balról, vagy jobbról sokkal ra¬
dikálisabb kapitalizmuskritikákat fogalmaztak meg.
Pulszky egyfajta hideg elismeréssel, nem rokonszenvező, de respektáló tekin¬
tettel veszi szemügyre a munkásságot. Például egy fejtegetésében kifejezetten
ellenzi az általános választójogot, mint amely roppant veszélyes egy olyan or¬
szágban, ahol a földtelen agrárszegénység alkotja a legnagyobb társadalmi cso¬
portot. (Pulszky 1890:32) Ugyanakkor megjegyzi:
Ha lehető volna oly választási census megállapítása, a mely csakis a fegyelmezett, vá¬
rosi és gyári munkásokra terjeszkednék ki a nélkül, hogy azon vidéki tömegek is része¬
sülnének benne, a melyeknek amazok mintegy természetes kiválasztás útján alakult
aristocratiáját képezik, úgy ez Magyarországon ma is aligha járna nagy veszélylyel.
(Pulszky 1890:32)
Majd ismét gyakorlati, nem pedig elvi okokra hivatkozva veti el az ötletet. A
munkások összes követelésének kielégítése lehetetlen, míg elutasításuk harchoz
vezet, annak következményei pedig beláthatatlanok, figyelmeztet Pulszky.
A munkások összes követeléseinek teljesítése a társadalmi rend fenmaradásával épen
olyan összeférhetetlen, mint a mennyire ellenkezik az európai egyensúlylyal egyes
hatalmak törekvéseinek czélzata. Ha kitör a nyílt harcz, tartama s végeredménye épen
oly bizonytalan az egyik téren, mint a másikon; az áldozatok, a melyek folyamatán
igényeltetnének, az egyik esetben is, a másikban is egyaránt széjjelrongálnák a mű¬
veltség biztosítékait, a továbbhaladás feltételeit; nem is szólva arról, hogy állandó s
tehermentes békére a munkaadók és munkások közt csak oly kevéssé lehetne azután
is kilátás, mint a nagyhatalmak között. (Pulszky 1890:81-—82)
Pulszky hasonlata — a nagyhatalmak közötti nemzetközi egyensúly, amelynek
felborulása pusztító háborúval fenyeget — még annál is találóbbnak bizonyult,
mintsem szerzőnk sejthette volna. Mi ugyanis ,utólagos bölcsességgel" már
tudjuk, hogy a nagyhatalmak ütköző ambíciói, közel negyedszázaddal A mun¬
káskérdés megírása után, végül csak kirobbantották az első világháborút. S akkor,
valóban, a harc , széjjelrongálta a műveltség biztosítékait, a továbbhaladás fel¬
tételeit", de olyan mélységig, hogy annak következményeit máig nyögjük.
Pulszky a cikk utolsó bekezdésében a kérdéskör alapvetően középutas keze¬
lését javasolja: sem bagatellizálni, sem elfojtani nem szabad a problémát, sem
késleltetni, sem elkapkodni a megoldást. Figyeljünk a nyugati tapasztalatokra,
+ 73 +