Oldal 69 [69]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
huszonkilenc éves korától rendes egyetemi tanár volt Pesten. Ugyanakkor 1871¬
től — tehát huszonöt éves korától — haláláig országgyűlési képviselő, egy perió¬
duson át a delegáció tagja, Eötvös Loránd kultuszminisztersége idején államtit¬
kár is volt. Roppant tehetséges és tudásában magabiztos volt már ifjúkorában is,
tudását szerette demonstrálni is, bizonyítani, mennyivel többet tud vitapartne¬
reinél, akiket mindenáron meg akart győzni az igazáról. Nem éppen simulékony
természete és a közeg szellemi igénytelensége egyszerre vezetett szellemi magá¬
nyához. A parlamentben volt olyan ellenfele, aki félbolondnak titulálta, másik
szinte büszkén mesélte, hogy egyetemi hallgatóként sem értette azt, amit Pulszky
mondott, és most, képviselőként sem... Többször párbajozni kényszerült, bár,
tegyük hozzá, nem halálra rémült szobatudósként: tartalékos katonatiszt is volt,
részt vett a boszniai hadjáratban is, ahol kitüntetést is kapott.
[Tudäsa] egyaränt fölkeltettek a tanärok és tanulötärsak figyelmét. Beszélték, hogy
Homeroszt, Dantet, Miltont könyv nelkül tudja, minden fontosabb euröpai nyelvet
folyékonyan használ, Deáknak, Eötvös József bárónak, Horváth Boldizsárnak kedven¬
ce. Hozzájárult mindezekhez az a dicsfény, melyet neki atyjának, az emigráció ama
vezéralakjának múltja, politikai szerepe, társadalmi állása, szellemessége, vagyoni
függetlensége kölcsönzött — s ezzel teljes képét bírják annak az ifjúnak, aki mint
Eötvös József báró országgyűlési segéde lépett a színtérre
— írja Emmer Kornél (id. Kupa 1999:50), igaz, halála után, a Pulszky emlékére
kiadott kötetben. Életükben ugyanis a kortársak zöme inkább utálni szokta az
ilyen „okostojäsokat”.
Pulszky főműve A jog- és allambölcselet alaptanai (1885). Az MTDA apröle¬
kos munkájának köszönhetően ez a könyv is hozzáférhető az interneten, ami e
sorok írásakor — amikor a Covid19-járvány miatt éppen zárva tartanak a könyv¬
tárak — nagy előny. Mégsem tartom túl életszerűnek, hogy számos olvasóm fogja
végigolvasni ezt a művet — mind stílusa, mind szerzője görcsös , mindent leírni,
mindent megmagyarázni, mindent szintetizálni"-attitűdje miatt.
Már az is sokatmondó, hogy kiindulópontját a II. rész 6. fejezetének elején
fogalmazza meg:
1. §. A legáltalánosabb jelenség, melyből a jog- és állambölcsészetben tárgyalt öszszes
viszonyok származnak, az emberek társas együttléte. Az ember sohasem élt, sohasem
élhet magányban, egyedül és elszigetelve; sőt nem is képzelhető az emberiségnek oly
szaka, bármi távol múltban, a melyben az emberek állapota társaságon kívüli lett
volna. (Pulszky 1885:66)
+ 68 *