Page 64 [64]
2. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 19. SZÁZADBAN
meg). A Tocgueville-lel is levelező Eötvös később büszkén úgy gondolta, hogy
úttörőnek számít annak kimutatásában, hogy az államhatalom centralizációja
új zsarnoksághoz vezet, olyan mértékben ellenőrzi az egyének életét, amely ko¬
rábban elképzelhetetlen lett volna.
Ha az újabb kori államokra fordítjuk figyelmünket, úgy találjuk, hogy az önszemé¬
lyünk és a körülünk levők fölötti rendelkezés joga sehol sincs oly korlátozásoknak
alávetve, mint ahol legszorosabban követik a központosítás elvét.
Az alkotmányos állampolgár minden cselekedete, bölcsőjétől a sírig, rendőri uta¬
sítások tárgya. Az állam neveli, az állam szabja meg: mely föltételek alatt alapíthat
családot, s rendelkezhetik tulajdonáról, melyet szerzett. Nincs joga, habár tízszer az
alapjogok egyikének nyilvánította is az alkotmány, melyre — ha az állam jóléte úgy
kívánja — a francia forradalom költői kifejezése szerint, fátyolt ne lehetne vetni; nincs
oly kicsinyes cselekedet, melyet bűntettnek nem nyilatkoztathat az állam: szóval az
államtól függ minden tekintetben. (Eötvös 1981/1851-1854:110)
Eötvös azonban nem nyújt sem tocgueville-i szintű elemzéseket, sem forrás¬
elemzéseket; tulajdonképpen inkább , politológus", mint , szociológus". Szakmai
önzés lenne azonban ezt , veszteségként" felfogni: azon ritka politikusok egyike
volt, akik minden kétséget kizáróan megérdemlik a bronzszobrokat és a róluk
elnevezett intézményeket.
Jelen áttekintésben, a 19. századi fejezetben természetesen nem próbálok
,Versenyre kelni" Kupa László terjedelmes és e korszakra koncentráló művével
(2012). Éppen ezért nem is fogok olyan szerzőkről is írni, mint például Kautz
Gyula vagy Concha Győző. S bármilyen fontosnak tartom a következő két szer¬
zőt, az ő esetükben is csak rövid említésre nyílik tér.
2.2.4 Mozaik: számolni kell velük
1872-ben a szentpétervári nemzetközi statisztikus konferencián Adolf Quetelet
(1796-1874, belga csillagäsz, matematikus, statisztikus, proto-empirikus szocio¬
lógus) önálló estet szervezett a konferencia két magyar résztvevője tiszteletére.
Amikor egyetemistaként először hallottam a történetről, akkori tanárom csak em¬
lítette a tényt, s bennem az csapódott le," hogy a magyar szociológusok arattak ilyen
szakmai sikert. Valójában a két résztvevő egyike földrajztudós volt (lásd a következő
alfejezetet), a másik, Keleti Károly pedig statisztikus. (Kupa 2012:106—107)
58 A sors egyfajta fricskájaként, azóta a , barikád másik oldaláról" gyűjtök tapasztalatokat arról,
milyen könnyen félreérthető az előadó egy megjegyzése.
+ 63 *