Seite 52 [52]
OCR
2. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 19. SZÁZADBAN s a német arisztokrata a szolgálókra panaszkodik, és hidegen hagyja az amerikai politikai berendezkedés; s az angol pedig mindenbe beleköt: , az angol büszkeségnek, az amerikaiak iránti gyűlölségnek, az irigység igazságtalan ítéleteinek s ezen nemzetet megvető gőgnek is hív példánya. Egy alkalmat sem mulat el, hol az amerikaiak gyenge oldalait felfedezheti." (Bölöni 1984/1831:379) Bölöni , házi körülményeiről" a fejezet elején írtam (— 2.1). E viszonyok itt és most legfontosabb elemét az jelentette, hogy az ellenzéki irányzatok egész skálája vélte úgy, hogy Magyarországon társadalmi modernizációra és Bécstől való nagyobb függetlenségre van szükség. Kiterjedt utazási irodalom alakult ki, Széchenyi István és Wesselényi Miklós (1986), Szemere Bertalan (1983), Táncsics Mihály, Irinyi József (1998) és mások is egy-egy könyvben örökítették meg nyugati utazásaik tanulságait. Bevallottan mintákat kerestek a nyugati országokban — átvehető, Magyarországra átültethető tarsadalmi-, politikai-, gazdasagi- és kulturális mintákat, az alkotmányos berendezkedéstől egy-egy érdekes mezőgazdasági technikáig. Mitosznak minősíteném a - kortársak egy részénél, illetve az utékorban — elterjedt képet, mely szerint a reformkori ellenzéki értelmiségiek kritikátlanul elfogadtak mindent, ami nyugati. A reformkori magyar utazók ugyanis általában nagyon is kritikusan néztek körül, látták, hogy Nyugaton sem minden fenékig tejfel; nem tökéletes társadalmak, , csak" jobban működnek, mint a magyar társadalom — vagy mint a korabeli német kisállamok, amelyeket az elmaradott, bornírt kis zsarnokságok példáinak tekintettek, s amelyeket kisebb kockázattal lehetett bírálni, mint Ausztriát. , Igenis, mi utánozzuk Angliát és Franciaországot; jele, hogy nem akarjuk utánozni Braunschweigot és SchwarzburgRudolfstadtot” — irta Szalay Laszlé egy híres cikkében. (1847.I:207) Bölöni könyve Magyarországon először nagy sikert aratott, majd betiltották. Előtte azonban még megjelent és elkelt számos példány, a következő évtizedben Petőfi Sándor például gond nélkül el tudta olvasni a pápai kollégium könyvtárában." Ez a történet egyszerre példázza, egyrészt, hogy mennyire hangsúlyos volt a korabeli proto-társadalomtudomány irodalompolitikai olvasata (mind az olvasók, mind a hatóságok számára), másrészt pedig azt, hogy milyen régi hagyományunk az elvileg szigorú szabályozás, ami a gyakorlatban kijátszhatónak bizonyul. 18 Szigethy Gábor: Magyar irodalomtörténeti előadás, ELTE BTK, 1988/1989. 2. fv. +51 +
