Oldal 47 [47]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-IG 2.1.2 Egy boldogtalan háromszög Magyarországon a felvilágosodás korától kialakult egy boldogtalan háromszög: s A hagyományos rendi társadalom képviselői általában elégedettek voltak az 1711-ben kialakult kompromisszummal, amelyet a Pragmatica Sanctio szentesített: elfogadták a Habsburgok örökösödési jogát, még női ágon is, az osztrák örökösödési háborúban gyakorlatilag meg is mentették a birodalmat. Ugyanakkor elvárták, hogy az uralkodó tartsa tiszteletben a rendi országgyűlés, a nemesi vármegyék és a kiterjedt nemesség privilégiumait. Utóbbi jórésze amúgy sem birtokolt semmi mást -— a nemesek alig egytizedének volt egy jobbágyteleknél nagyobb földje, és a kilenctized egy jelentős része teljesen vagyontalan volt. Árgus szemekkel nézték a kormányzat bármilyen kísérletét, amelyről úgy vélték, hogy e kiváltságokat akarja csorbítani, és ez agyanakvás gyakran mindenféle modernizációs kísérletre kiterjedt. s Ugyanakkor a felvilágosult rendiség képviselői egyre inkább úgy látták, hogy ez így nem mehet tovább: Magyarország civilizatorikus, gazdasági, kulturális, társadalmi téren nem , csak" lemaradt a Nyugattól, de ez a lemaradás növekedni látszott. Úgy látták, hogy modernizációs reformokra van szükség, de ki más vezethetné ezeket be, mint az uralkodó? s A kormányzatot egy negyedszázadon át, Mária Terézia uralkodása végén és II. József alatt (1765 —1790) a felvilágosult abszolutizmus elvei hatották át, s hajlamossá vált a korábbinál konfrontatívabb politikára ahagyományos rendiséggel szemben. A felvilágosult rendi elit és a középrétegek egy része támogatta ezt a politikát, majd a hiperaktív, dekommunikációs antitalentum II. József uralkodásának vége felé mind nagyobb hányaduk csalódott a jozefinista politikában. A II. József halálát követő válság egybeesett a francia forradalom radikalizálódásával, majd a több mint két évtizedig tartó francia háborúk sorozatával. A nemesség és értelmiség egy kis hányada radikalizálódott, nem az uralkodótól, hanem ,a néptől" várva a változást, de az így létrejött magyar jakobinus mozgalom lefejezése után a nagy többség elcsendesedett. A növekvő politikai aktivitás üj korszaka a reformkorral jött el (1825-1848), amelyben az uralkodöhäzat merev konzervativizmus, a modernizáló reformoktól való teljes elzárkózás jellemezte, miközben, némi leegyszerűsítéssel, a felvilágosult és a hagyományos ellenzék szövetségre lépett egymással. 1848-ban a társadalmi reformok ügye áttörésszerű győzelmet aratott. 1849-ben a Habsburgok orosz segítséggel leverték a forradalmat, majd egy újabb negyedszázad politikai küzdelmei után létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. A s 46"
