Seite 41 [41]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G — miért is? Előbbinek , csak" a nevünket köszönhetjük, utóbbinak a nagyszerű A törvények szelleméről című művét. (1962/1748) Sokan azt állítják, hogy , Marx, Durkheim és Weber a szociológia három alapító atyja" — ha így lenne, és ha nem vagyunk elfogultak a marxizmussal szemben, akkor más , szociológiakezdő" kritériumot nem tudunk találni, mint egy szociológiainak tekintett megközelítés, elmélet, szociológiai nyelv stb. megjelenését. Miközben a fent említett hármas mindegyikének hatalmas fan clubja volt és van, de egyik sem vált soha dominánssá a szociológia egészében vagy akár csak nagyobb részében sem. S akkor miért hagynánk ki az alapító atyák közül például Herbert Spencert? (Pál 1999) Az 1860-as évektől a 20. század elejéig igazi nemzetközi protoszociológus-gurunak számított, akkoriban befolyásosabbnak, mint Marx (míg a másik két említett alapító atya még gyerek, ifjú vagy pályakezdő volt). Igaz, már a 20. század legelején hanyatlani kezdett ez a befolyás, és a két világháború között teljes joggal tette fel a szónoki kérdést az akkor felemelkedő új szociológus-guru, Talcott Parsons: , ki olvas manapság Spencert?” (pontosabban: Crane Brintont idézte, Parsons 1966/1937:3) Ha pedig esetleg egy tágabb értelemben vett módszertani kritériumot keresünk, akkor kénytelenek lennénk saját klasszikusainkat, Durkheimet, Webert és jelentős kortársaikat is az előfutárokhoz sorolni, amely felfogással a szociológia saját magáról állítana ki szegénységi bizonyítványt. Használhatjuk viszont ez utóbbi kritériumot a szociológia alkorszakának megkülönböztetésére — a következő bekezdésekből ki fog derülni, hogyan. 3.1) Klasszikus szociológia (1890—1930-as évek). Néhány nagy professzor esetében, akik saját nyelvet alakítottak ki, saját követőik szűk köréből próbáltak hálózatot szervezni, az egymás közötti kommunikáció jobb esetben a másik kritikájából állt, rosszabb esetben tudatos elhallgatásból; az elméletre koncentráltak, empirikus vizsgálatokat, terepkutatást szinte sosem végeztek, statisztikai adatokat szinte sosem használtak — Némedi, érezhető iróniával, , professzori termelési módról" ír. (2005:12—14) Egyedül Durkheim próbálkozott egy interdiszciplináris, tehát több tudományt összefogó hálózat létrehozásával, de ez, 1917-es halálával, sőt, tulajdonképpen már az első világháborúval szétesett. Csak Weber folytatott szakmailag is színvonalas vitákat egyes kortársaival, például Werner Sombarttal. Egyedül Durkheim használt statisztikai adatokat elméleti érvelése alátámasztására Az öngyilkosság című híres könyvében - de ez nála is egy epizódnak bizonyult csupán, valöszinűleg ő maga sem fogta fel, hogy évtizedekkel előreszaladt, megelőlegezte a modern szociológia korát (lásd a 3.2). * 40 +
