Seite 36 [36]
1. BEVEZETÉS
narratívákkal és normatív-vallásos alapelvekkel szemben a rációt, az emberi
értelmet tekintették a legfontosabbnak - teljesen logikus tehát, ha a szociológia
gyökereit a felvilágosodás gondolkodói között keressük.
Ha viszont az észszerűség, a , józan ész", a racionalitás segítségével próbáljuk
vizsgálni a társadalmakat, akkor innentől, valóban, már csak egy lépés volt az
az ideológia, hogy a ráció elveinek alkalmazásával meg lehet, sőt, meg kell újíta¬
ni a társadalmi világot. A felvilágosodás nagy nemzedéke 1789 előtt az emberek
fokozatos felvilágosításával vagy egy , felvilágosult zsarnok" alkalmazásával
képzelte el a világ jobbítását — , a (Forradalmi) Nép Maga" elképzelés csak ezután
lépett a színre. 1789 óta viszont, bizonyos értelemben napjainkig, megoszlik az
ideológiai közvélemény: vannak, akik még mindig csodálják, ha mást nem, a
forradalom eszményeit, míg mások az ember második Bűnbeesésének tekintik
azt. (Mindkét álláspontnak igaza van — és egyiknek sincs igaza. Lásd a követke¬
ző lábjegyzetben idézett felfogást). Mindenesetre 1789-cel megszületett a felvi¬
lágosodás és a forradalom konzervatív kritikája is.
Ironikus: bár a múltra, a történelemre, a hagyományokra, a tekintélyekre
hivatkoznak, a konzervativizmus a legfiatalabb a modernizációs ideológiák között.
Ha a felvilágosodás és a radikalizmus (forradalmiság) irányzatait egy tábornak
vesszük, és minden ellenlábasukat konzervatívnak tekintjük — mindkettő rend¬
kívül vegyes társaság, mind intellektuális színvonalát, mind politikai/morális
nézeteiket tekintve.? A mi korunk számára is megfontolandó politikai gondola¬
tokat, vérgőzös fantáziálásokat, nagy meglátásokat éppúgy, mint, hm, nem
igazán gyümölcsöző eszmefuttatásokat, bőségesen találhatunk mindkét oldalon,
nagyon gyakran ugyanannál a személynél is."
A forradalmi terror... az Európa-szerte általános szimpátiával fogadott [francia] forradalmat
Európa-szerte rémületessé és sok tekintetben meggyűlöltté tette, és a forradalmi terror volt az,
amely... létrehozta azt a két teljesen terméketlen emberfajtát, amelybe azóta az európai gondolkodás
be van zárva, mereven és reménytelenül: a hivatásos reakcióst és a hivatásos forradalmárt. [...)]
A francia forradalom választotta ki az emberiségből ezt a két alapvetően terméketlen emberfajtát:
azt, amelyik mindent görcsösen őriz, és azt, amelyik mindent eszeveszetten támad. Se egyik,
se másik nem konstruktív. [...] Végeredményben az erőszak, a társadalomban kifejtett erőszak¬
mennyiség ugrásszerű növekedését idézik elő mindketten... A reakciós és a forradalmár az a két
emberfajta, amely sötét összeesküvések leleplezésében éli ki magát, akár úgy, hogy a társadalom
bajait mindenestül egy sötét összeesküvésnek tulajdonítja; holott gyakorlatilag a társadalomban
élő bajok kilencvenkilenc százalékban nem sötét összeesküvésekből, hanem megmerevedett
érdekviszonyokból, bizonyos görcsös helyzetekből származnak, amiknek a feloldása, nem pedig
az agyonrémisztgetés a legközvetlenebb cél (kiemelések tőlem — D. Cs.]. És ugyanez a reakciós és
forradalmár szemlélet az, amelyik a politikai hatalom birtokában szüntelenül összeesküvéseket
leplez le, ...hogy aztán azokat égzengés közepette leleplezhesse és elnyomhassa." Bibó István: Az
európai társadalomfejlődés értelme. (1986a:42—43)
Rousseau Társadalmi szerződése tagadhatatlanul alapmű, ugyanakkor tele van homályos pontokkal,
önellentmondásos gondolatmenetekkel, logikai bakugrásokkal (jó példa az agyonértelmezett
w
À
+ 35 +