Seite 22 [22]
1. BEVEZETÉS
széles — skála két végpontjának is, amelyek között a változatok széles köre talál¬
ható. Mint például Livius idézett szövege, amely hasonló társadalomképet fogal¬
maz meg, mint a 20. századi ún. funkcionalista társadalomelméletek (csak ter¬
mészetesen egészen más nyelven, egészen más kidolgozottsági szinten).
Az alapgondolat azonban megegyezik: valamilyen organikus egészben a részek,
az egyes elemek fennmaradása, megfelelő működése csak akkor biztosított, ha
valamennyi rész , teljesíti a kötelességét", , betölti a funkcióját" az egész fennma¬
radása és megfelelő működése érdekében. A funkcionalisták (vagy a Menenius
Agrippához hasonló előfutáraik) szerint ez a magyarázat érvényes akkor is,
amikor , az organikus egész" - , a társadalom", illetve annak , funkciókat betöltő
részei" — az egyes egyének vagy az egyének egyes csoportjai.
Tetszetős elképzelés, bár kapásból felvethető, hogy pl. a vese sosem fog arra
reflektálni, hogy ,mi a dolgom a világban", és sosem fog arra jutni, hogy , én
többre vagyok hivatott, mint funkciót betölteni a vizelet kiválasztása érdekében,
ez számomra megalázó korlátozás, ráadásul kisajátítják munkám termékét, amit
aztán a Szervezet egyszerűen kiürít..." A társadalom , részei" azonban emberi
lények, így természetesen lehetnek elégedetlenek a számukra juttatott funkcióval.
Ez pedig nem , csak" morális vagy politikai kérdés: elképzelhető, hogy az , orga¬
nikus össztärsadalomnak” sem jö, ha mindenki engedelmesen elfogadja az akkor
éppen fennálló társadalmi rend által számára , kirendelt" funkciókat (noha ter¬
mészetesen arról sincs szó, hogy bármely társadalom bármely korszakában
automatikusan az elégedetlenséget, a lázadást, a fennálló rend kritikáját tarthat¬
juk magasabbrendűnek).
Mintegy kétezer évvel Livius után egy ingerlékeny szakállas német filozófus
és protoszociológus" csak úgy mellékesen odavág, amikor , Menenius Agrippa
ízetlen meséjét" emlegeti, , amely az embert saját teste puszta töredékeként áb¬
rázolja." (Marx 1955/1867:338) Karl Marx — mert róla van szó — fő célpontjai
mindazok, akik szerint a modern társadalmakban a dolgozóknak el kellene fo¬
gadniuk a kapitalista munkamegosztás által nekik , rendelt" helyet. Marx imp¬
licit módon a később harmóniaelméleteknek nevezett megközelítéseket is kriti¬
zálja, amelyek szerint a társadalmak ,normál állapota" statikus, békés,
érdekellentétektől és feszültségektől mentes. Marx ezzel ellentétes álláspontját
a később konfliktuselméleteknek nevezett típusba sorolják: az osztálytársadal¬
makban naná, hogy érdekellentét, feszültség, sőt konfliktus van az „uralkodö
osztály" és a ,kizsákmányolt osztályok" között. De ez nem baj, állítja Marx, sőt:
éppen , az osztályharc a történelem motorja". (Igaz, Marx és a marxisták szerint
ez a konfliktussorozat éppen a rituális erőszak egy sajátos formája, az ún.
15 A kifejezés magyarázatát lásd később.
+ 21°