Oldal 19 [19]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Rómában szörnyű félelem uralkodott, a kölcsönös rettegés mindent megbénított:
osztályos társaitól elhagyatva a nép az atyák erőszakos támadásától félt; az atyák
viszont a Városban maradt néptől remegtek, nem tudván, mi a jobb, ha az is elmegy,
vagy ha ott marad... [Végül] követségbe küldik Menenius Agrippát, egy ékesszóló fér¬
fiút... Amikor bebocsátották a táborba... a maga régies és csiszolatlan beszédmódján
ezt a mesét mondta el:
s Valamikor réges-régen, amikor az ember teste még, nem úgy, mint manapság, nem
forrott eggyé, hanem valamennyi testrésznek megvolt a maga saját véleménye, a maga
szava, méltatlankodni kezdett valahány, hogy övé a gond, a munka és a fáradság, ami¬
vel mindent megszerez a gyomornak, az pedig ott középen mit sem tesz, csak élvezi a
gyönyörűségeket, amiket a többi nyújt neki; összeesküdtek hát, hogy a kéz nem viszi az
ételt a szájhoz, a száj nem fogadja el, amit adnak neki, a fogak pedig nem rágják meg.
Haragjukban éhséggel akarván megzabolázni a gyomrot, azzal együtt az egész testet
teljes sorvadásra juttatták a tagok. Ekkor értették csak meg, hogy a gyomor sem jelen¬
téktelen szolgálatot teljesít, és legalább annyira táplálja a többi tagot, mint amennyire
őt táplálják, visszaadván a test valamennyi részének azt, amiből élünk, erősödünk, és
egyaránt osztja el az ereken keresztül a megemésztett étel termékét, a vért."
Ekként vont párhuzamot a test belső lázadása és az atyák ellen föltámadott népha¬
rag között, s ezzel megváltoztatta az emberek hangulatát. [Végül] tárgyalni kezdtek
a megbékélésről... (Livius 1982:142—143)
S valóban: az ekkor kialakult kompromisszum működőképesnek bizonyult, a
társadalmi rétegek együttműködése kiterjedt, mind mélységében, mind széltében,
azaz a Róma által meghódított népekre is, így ez a társadalmi szerkezet olyan
dinamikussá vált, hogy a kis városállam birodalmat épített, amely fénykorában
csaknem hatmillió km?-re terjedt ki. (Bár, miután kitöröltük szemeinkből a
meghatottság könnycseppjeit, hozzátehetjük, hogy minden szabad férfi teljes jogi
egyenlőségéhez még több mint hét évszázad és számos, a fent leírtnál tipikusan
sokkal durvább társadalmi küzdelem kellett; hogy ez az egyenlőség sosem terjedt
ki a nőkre és a rabszolgákra, tehát a népesség többségére; hogy a társadalmi
egyenlőség sosem volt cél; hogy az utóbb , nagylelkűen befogadott" népek ren¬
geteg tagját előbb legyilkolták, megerőszakolták, kifosztották, rabszolgaságra
vetették stb.)
Ez a könyv azonban nem a Római Birodalom, hanem a szociológia történeté¬
ről szól. Pontosabban: a szociológiai gondolkodás történetéről. E pontosítás nem
felesleges túlbonyolítást takar, ugyanis, mint majd látni fogjuk, könyvemben egy
jóval szélesebb kör gondolkodását akarom megragadni, mint azokét, akiknek
„papirjuk van réla”, hogy ők az ún. szociológusok.
+18 +