Page 16 [16]
OCR
ELőszó Itt az ideje, hogy e könyv szerzője bevallja félvér, tehát félig szociológus, félig történészi identitását: éppen ezért, számára a fenti B) pont nem pótlék, hanem lényeges szempont. Hogy sportszerűen segítsem az esetleges kritikákat: meglehet, a fenti szempontok miatt a könyv túl sokat akart markolni, és bármikor lehet hivatkozni fontos művekre, szerzőkre, témákra, amelyeket nem érintettem, pedig kellett volna." Művem áttekintés szeretne lenni, tankönyvszerű összefoglalásként is használható monográfia, amelyet — ha sikerült megtalálnom az ehhez szükséges egyensúlyt -— olvashatnak szakmabeliek, diákok és érdeklődők is. Még mindig leendő kritikusaimnak akarok kedveskedni a kifejezéssel: ez a megközelítés kétségkívül némi felületességgel járt. De ha olyan alapos szaktanulmányok sorát szerettem volna írni, mint egy új kötet szerzői (Szabari 2020b), akkor radikálisan csökkentenem kellett volna a tárgyalt témák, korszakok, szerzők számát - ,mindenhez" nem lehet szakérteni. Kizárólag publikációkra támaszkodtam, nem használtam sem saját interjúkat, sem az ELKH (korábban Magyar Tudományos Akadémia) alá tartozó Társadalomtudományi Kutatóközpont kitűnő, 20. Század Hangja archívumát (https://20szazadhangja.tk.hu/). Munkám során ismételten megcsúsztam a határidővel, amiért a felelősségnek csak kisebb hányada hárítható a Covid19-pandémiára. Ez az oka annak is, hogy a kötet egészét vagy egyes fejezeteit jóval kevesebb kollégával tudtam elolvasatni," mint eredetileg terveztem. Ugyanakkor a szó tágabb értelmében harminckét év munkája van ebben a könyvben, több mint harminc saját cikkre hivatkoztam, ? s ezek előadása egy konferencián, kéziratban vagy publikációban való megírása számos alkalmat nyújtott számos kollégámnak, hogy szóban, e-mailben, saját írása hivatkozásában, lektori jelentésben, szerkesztői megjegyzésben stb. kifejtse a véleményét. Az ilyen kritikák és/vagy megjegyzések összességében rengeteget segítettek, akár úgy, hogy fontos felisméseket és tudást nyertem belőlük, de akár úgy is, hogy vitára és kritikára késztettek. Nyilván az esetek egy jelentős a Egyik, Repárszky Ildikóval közös tankönyvünk egyik lektora kritizálta a terjedelmet — legalább egyharmados csökkentést javasolt. Szövege egy másik pontján három és fél sorban sorolta azokat a gondolkodókat, csak a neveket, akikre szerinte ki kellett volna térnünk, mint például Ludwig Wittgenstein, Max Weber vagy Teilhard de Chardin. Egy középiskolai történelemtankönyvben. Pontosabban megkérni őket, hogy olvassák el... Ez nem lett volna könnyű kérés, mivel ebben a szakmában mindenki présben él, szinte mindenki számára az idő jelenti a legszűkebb keresztmetszetet. Félreértés ne essék: a tudományos világban ez nem ,illetlen", ellenkezőleg, ezzel bizonyítja a szerző, hogy bocs, nem tegnap kezdtem foglalkozni a témával. Az önismétlés viszont már problematikus, az ún. önplágium pedig még inkább - ezeket a legkönnyebben önhivatkozással lehetett elkerülni. a 00
