Oldal 16 [16]
ELőszó
Itt az ideje, hogy e könyv szerzője bevallja félvér, tehát félig szociológus, félig
történészi identitását: éppen ezért, számára a fenti B) pont nem pótlék, hanem
lényeges szempont.
Hogy sportszerűen segítsem az esetleges kritikákat: meglehet, a fenti szem¬
pontok miatt a könyv túl sokat akart markolni, és bármikor lehet hivatkozni
fontos művekre, szerzőkre, témákra, amelyeket nem érintettem, pedig kellett
volna." Művem áttekintés szeretne lenni, tankönyvszerű összefoglalásként is
használható monográfia, amelyet — ha sikerült megtalálnom az ehhez szükséges
egyensúlyt -— olvashatnak szakmabeliek, diákok és érdeklődők is.
Még mindig leendő kritikusaimnak akarok kedveskedni a kifejezéssel: ez a
megközelítés kétségkívül némi felületességgel járt. De ha olyan alapos szakta¬
nulmányok sorát szerettem volna írni, mint egy új kötet szerzői (Szabari 2020b),
akkor radikálisan csökkentenem kellett volna a tárgyalt témák, korszakok, szer¬
zők számát - ,mindenhez" nem lehet szakérteni.
Kizárólag publikációkra támaszkodtam, nem használtam sem saját interjú¬
kat, sem az ELKH (korábban Magyar Tudományos Akadémia) alá tartozó Tár¬
sadalomtudományi Kutatóközpont kitűnő, 20. Század Hangja archívumát
(https://20szazadhangja.tk.hu/).
Munkám során ismételten megcsúsztam a határidővel, amiért a felelősségnek
csak kisebb hányada hárítható a Covid19-pandémiára. Ez az oka annak is, hogy
a kötet egészét vagy egyes fejezeteit jóval kevesebb kollégával tudtam elolvasat¬
ni," mint eredetileg terveztem. Ugyanakkor a szó tágabb értelmében harminckét
év munkája van ebben a könyvben, több mint harminc saját cikkre hivatkoztam, ?
s ezek előadása egy konferencián, kéziratban vagy publikációban való megírása
számos alkalmat nyújtott számos kollégámnak, hogy szóban, e-mailben, saját
írása hivatkozásában, lektori jelentésben, szerkesztői megjegyzésben stb. kifejt¬
se a véleményét. Az ilyen kritikák és/vagy megjegyzések összességében rengete¬
get segítettek, akár úgy, hogy fontos felisméseket és tudást nyertem belőlük, de
akár úgy is, hogy vitára és kritikára késztettek. Nyilván az esetek egy jelentős
a
Egyik, Repárszky Ildikóval közös tankönyvünk egyik lektora kritizálta a terjedelmet — legalább
egyharmados csökkentést javasolt. Szövege egy másik pontján három és fél sorban sorolta azokat
a gondolkodókat, csak a neveket, akikre szerinte ki kellett volna térnünk, mint például Ludwig
Wittgenstein, Max Weber vagy Teilhard de Chardin. Egy középiskolai történelemtankönyvben.
Pontosabban megkérni őket, hogy olvassák el... Ez nem lett volna könnyű kérés, mivel ebben a
szakmában mindenki présben él, szinte mindenki számára az idő jelenti a legszűkebb
keresztmetszetet.
Félreértés ne essék: a tudományos világban ez nem ,illetlen", ellenkezőleg, ezzel bizonyítja a
szerző, hogy bocs, nem tegnap kezdtem foglalkozni a témával. Az önismétlés viszont már
problematikus, az ún. önplágium pedig még inkább - ezeket a legkönnyebben önhivatkozással
lehetett elkerülni.
a
00