Oldal 12 [12]
ELŐSZÓ
sMiért írok?" — teszi fel a kérdést az általam egyik legjobban tisztelt szépíró,
George Orwell, esszéjének már a címében. (1990/1946) Orwell négy indítékot
különböztet meg, amelyek őt írásra késztetik, és ezek közül az elsőt, provokatív
gesztussal, „szintiszta egoizmusnak” nevezi.
A vágy, hogy okosnak lássanak, hogy beszéljenek rólunk, hogy emlékezzenek ránk a
halálunk után, hogy kitöltsük bosszúnkat a felnőtteken, akik gyerekkorunkban le¬
kezeltek stb. stb. Csalás volna azt színlelni, hogy ilyen motívum nincs, és hogy nem
erős ez az indíték. Az írók e tulajdonsága közös a tudósokéval, a képzőművészekével, a
politikusokéval, az ügyvédekével, a katonákéval, a sikeres üzletemberekével... (Orwell
1990/1946:10)
Oké, a szociológusokat nem sorolta fel... de hát ez Anglia, ahol tudományunknak
ekkor még annyi becsülete sem volt, mint a kontinensen vagy Európában. Egy
másik korabeli zseniális brit szerző regényében az egyik, kissé szociopata hőst
barátai győzködik, hogy dolgozzon már valamit. Sikertelenül járnak, bár egyik
vitapartnere nehezen adja fel: , Vannak más pályák is — mondta Philip —, és mivel
van némi vagyonod, foglalkozhatnál szociológiával..." A semminél még a szo¬
ciológia is jobb lett volna, ugye? Én mindenesetre merészkedem úgy felfogni,
hogy az idézetben Orwell csak példákat hozott, amelyek teljes sorába a szocio¬
lógusok is bekéredzkedhetnek.
Orwell további három indítékával is többé-kevésbé egyet tudok érteni, még a
másodikként felsorolt , esztétikai lelkesültség" kategóriájával? is, amit pedig
störténetírói késztetésnek" nevez, az egy az egyben alkalmazható a társadalom¬
tudományokra is: , A vágy, hogy a dolgokat annak lássuk, amik, hogy igaz ténye¬
ket derítsünk föl, és felhalmozzuk azokat az utókor számára." (Orwell 1990/1946:10)
! Huxley, Aldous (2009) [1928]: Pont — ellenpont, ford. Látó Anna, Budapest, Cartaphilus, 301.
? Főleg a meghatározás ezen része miatt: ,,...a jó próza feszességében vagy egy jó történet ritmusában
meglelt öröm. A vágy, hogy megosszuk másokkal becsesnek, mellőzhetetlennek vélt élményeinket."
(Orwell 1990/1946:10)
+ 11 *