Oldal 77 [77]
OCR
III. EGY ESETTANULMÁNY PÉLDÁJA 2.2. A MAGÁNHANGZÓK FELISMERÉSÉNEK ÉS DIFFERENCIÁLÁSÁNAK JAVÍTÁSA A hangfelismerés tekintetében kritikus pont a differenciálás, a fonémák közötti különbségtétel. Vannak kiemelten problémás fonémapárok, amelyek kis mértékben térnek el egymástól, ezért elkülönítésük különösen a nyelvtanulás kezdeti szakaszában jelentenek nagy kihívást a nyelvtanulónak. A hangdifferenciálás elősegítésére irányuló gyakorlatok között találunk olyanokat, amelyek a hangidőtartam felismerésére irányulnak. Felmérésem alapján ez kiemelten problémás területe az ukrán anyanyelvűek magyartanulásának. A hosszú-rövid magánhangzók elkülönítésére számos gyakorlat létezik. 2.3. A MÁSSALHANGZÓK FELISMERÉSÉNEK ÉS DIFFERENCIÁLÁSÁNAK JAVÍTÁSA A magyar mássalhangzók nagy része ugyanúgy ejtődik, akár csak az ukránban. Ezek nem is igényelnek jelentősebb figyelmet a hangtan tanítási folyamatában, hiszen , hazai pályát" jelentenek a tanulók számára. Térjünk ki pár szó erejéig a kivételt képező, ukránban nem létező vagy másként megjelenő (több hang együttese, másként kell hangsúlyozni) mássalhangzók kiejtésére. J - ugyan van az ukránban is j hang, de a magyar nyelvben, főleg ha a szó elején van, sokkal hangsúlyosabban, nyomatékosabban ejtjük mint az ukrán ű hangot. Pl: jó, jég, jaguár Ly - vannak bizonyos szavak, melyeknél a j hangot hallunk, de ly íródik. Ez szintén komoly nehézséget okoz, esetekben sokszor még a magyar anyanyelvűeknek is (írásban), nemhogy a magyart mint idegen nyelvet tanulók számára. Sajnos nincsenek rá szabályok, hogy mikor melyiket kell használni. A , legjobb" módszer, megtanulni az ly-os szavakat, mivel nincs túl sok belőle. Pl: lWyuk, boly, mély, milyen, moly, osztály, olyan További nehézségeket okozhatnak még a kétjegyű betűk, mivel a magyarban egy új hangot hoznak létre, míg az ukránban ez nem így van, s külön betű van a magyarnak megfelelő hangra. .76 +
