Seite 68 [68]
1. TIPIKUS HIBÁK AZ UKRÁN
NYELVTANULÓKNÁL
1.1. A KIEJTÉS FONTOSSÁGA
EGYES NYELVTANÍTÁSI MÓDSZEREKBEN
A kiejtés szerepe a nyelvtanulásban az ún. direkt módszer térhódításával
vált kulcsfontosságúvá. A direkt módszer bizonyíthatóan a nyelvtani¬
fordító módszer több mint százéves uralmának ellenhatásaként jött lét¬
re. A módszer kialakulását kétségkívül elősegítette a fonetika ugrásszerű
fejlődése, olyannyira, hogy az irányzatnak sokáig vesszőparipája volt a jó
kiejtés. A direkt módszer célkitűzése a célnyelvi kommunikáció kiala¬
kítása volt, amelynek központi csatornája a beszéd. Az idegen nyelvű
gondolkodás kialakítását a jelentés és a célnyelv közötti direkt kapcsolat
(vagyis az anyanyelv kizárása) volt hivatott elősegíteni. Jellegzetessége
a mindvégig intenzív és tudatos kiejtéstanítás.
Ez a metódus elveiben közel állt a XX. században kialakult audiolingvális
módszerhez, igaz merőben különbözött is tőle. Ismétlő-repetitív jellege
miatt papagájmódszernek is csúfolták. Itt a diákok folyamatosan ismé¬
telgették a nekik lejátszott hanganyagot, elszigetelt körülmények között.
Bár a módszer az 50-es években megbukott, a laboratóriumi körülmények
között ellenőrzött nyelvtanulás eszközeit később is felhasználták.
Az előző módszer egyfajta ellenpólusaként említhetjük a néma mód¬
szert, ahol a tanár minden egyes új szót csak egyszer ejt ki, sohasem
mond többet, mint amennyire a diáknak éppen szüksége van. Ha a diák
nem jól ismétli el a szót, akkor a tanár némán csóválja a fejét és egy
másik diák próbálkozik. Rámutat arra, aki a legjobban tudta kiejteni.
A módszer arra épít, hogy a csend segíti a bevésést, és így csak a helyes
alak fog rögzülni. (Kovács 2006: 10—26.).
Bár ezek a legszélsőségesebb példák, mégis jól mutatják, hogy ko¬
rántsem egységes és egyértelmű a szakirodalom vélekedése arról, hogy
a kiejtés fontossága, illetve szerepe mekkora egy idegen nyelv elsajátítá¬
sa során. Viszont azt leszűrhetjük, hogy amennyiben nem fektetünk rá
.67 +