Page 31 [31]
I. A KIEJTÉSTANÍTÁS FONTOSSÁGA
4..2. FONTOS-E A HELYESÍRÁS A MID TANÍTÁSÁBAN?
4.2.1. A kiejtés elve
A magyar nyelvben a helyesírás több szempontból is rendkívül fontos.
A kiejtés elve jellemző nyelvünkre. A magyar nyelv standard változatá¬
nak írott és beszélt formáiban található magánhangzói 1:1 megfelelést
mutatnak a leírt formával. Ezért is nagyon fontos a magánhangzók és
a mássalhangzók beállítása még a nyelvtanulás elején (Csonka 2005).
Továbbá fontos, hogy a magánhangzók oppozíciójának ismerete nélkül
a hangrendi illeszkedés szabályait sem lehet elsajátítani, így a toldalé¬
kolási rendszer alkalmazása is bizonytalan lehet (Giay, 1998). A pontos
helyesírás elsajátítása elkerülhetetlen és kikerülhetetlen, nem beszélve
arról, milyen nagy mértékben könnyíti és segíti a nyelvelsajátítás folya¬
matát. Azt is érdemes látni, hogy a kezdeti nehézségek és a gyakorlásba
fektetett munka hosszú távon megtérül. A kiejtés elve szerint tehát a he¬
lyesírás és kiejtés együtt, párhuzamosan, egymást oda-vissza támogatva
fejleszthető, és pontos ismerete nagyban könnyíti mind az írásbeli- és
szóbeli szövegértést.
4.2.2. A jelentés-megkülönböztető szerep
A másik, nem elhanyagolható szempont, a jelentés-megkülönböztető
szerep, amely a félreérthetőség kiküszöbölése miatt fontos. A magyar
nyelvben egy beszédhang eltérése is a jelentés változásához vezethet.
Elég egy magánhangzó rövid vagy hosszú párját felcserélni, máris más
jelentést kapunk (pl. kor — kór). A magas és mély párok is okozhatnak
gondot (pl. ló — lő), a zártsági fok is nehéz lehet (pl. kor — kar), illetve
a labiális-illabiális párok is (pl. tíz — tűz). Nemcsak a magánhangzók,
a mássalhangzók is rendelkeznek jelentés-megkülönböztető szereppel.
Gondoljunk csak a zöngés-zöngétlen párokra (pl. bor — por), vagy a rövid¬
hosszú mássalhangzók írására-ejtésére (pl. hal — hall). Az ejtés módja
szerinti (pl. vár — váll) és az ejtés helye szerinti (pl. kar — mar — var - tar)
mássalhangzó-különbségek is jelentősek. További nehézséget okozhat
a grammatikai kategóriák megkülönböztetésében megnyilvánuló szerep
is, pl. a múlt idejű határozott és a határozatlan ragozás elkülönítésében
(pl. tanultak — tanulták, tanultatok — tanultátok).
+ 30 +