Oldal 21 [21]
I. A KIEJTÉSTANÍTÁS FONTOSSÁGA
1.2. KELL-E A KIEJTÉST TANÍTANI?
1.2.1. A kiejtés osztályozása
A hagyományos osztályozás szerint a közel anyanyelvi kiejtés minősül
jelesnek, az elég jó kiejtés jónak. A közepes a kényelmesen elviselhető,
nem zavaró akcentust jelöli, míg az éppen elviselhető kiejtés az elégsé¬
ges. A kritériumok alatti, nem értékelhető szóbeli megnyilvánulás az
elégtelen (Bárdos 2002: 107.).
5 (jeles) közel anyanyelvű kiejtés
4 (jó) jó kiejtés
3 (közepes) kényelmesen elviselhető, nem zavaró kiejtés
2 (elégséges) éppen, hogy elviselhető kiejtés
1 (elégtelen) kritériumok alatti, nem értékelhető
2.táblázat: ,Ötfokú zene a célnyelvű fül számára" (Bárdos 2002)
Porter (1999) ezzel szemben azt állítja, hogy mindennemű, minimálisnál
több kiejtéstanítás sérti a nyelvtanuló személyiségi jogait, ezért nem etikus.
Kiejtésünk személyiségünk része, és mindenkire saját akcentus jellemző,
ezért nincs joga a tanárnak befolyásolni azt. Ha az anyanyelvi beszélők
számára nem kellemetlen, nem sértő a beszélő megnyilvánulása, az elég.
E két véglet közti felfogások szerint az érthetőség és a működőképes
kiejtés a cél a kiejtés elsajátításában, amely megfelelő nyelvi tudást és ma¬
gabiztos megnyilatkozási lehetőséget ad a nyelvtanuló számára, miközben
megőrizheti személyiségi, anyanyelvi, kulturális jegyeit, ha úgy kívánja,
ugyanakkor kiejtése nem kellemetlen az anyanyelvi beszélő számára sem.
Az ECL-nyelvvizsga a szóbeli kommunikációt a kiejtés és a gördü¬
lékenység, illetve a beszéd folyamatossága szerint értékeli. C1 szinten
a beszéd ritmusának változatosságát emeli ki.
1.2.2. A működőképes kiejtés és az érthetőség
Bárdos Jenő (2000: 48—49.) meghatározásában a kiejtéstanulás , hosszan
tartó folyamat, approximáció, amely az anyanyelvtől a célnyelvig vezető
út valamely pontján tart." Az elérendő célt működőképes kiejtésnek
s 20"