Page 10 [10]
OCR
A HANGTAN SZEREPE AZ IDEGENNYELV-OKTATÁSBAN cezúrát is tesz az idegennyelv-tanulás percepciós és artikulációs fázisai közé. Mivel a nyelv beszélt változata is számos változattal rendelkezik (köztük dialektális és szociolektális változatokkal), illetve az ún. lazításos jelenségek (erről bővebben Lanstyák 2009: 65—105) elsősorban a kiejtést jellemzik, a helyes, pontosabban adekvát kiejtés elsajátíttatása mellett a hallás, percepció gyakorlására is nagy hangsúlyt kell fektetni (gondozatlan vagy gyors beszédben például a magyar "hull! és "hol, túl és tol hangsorok kiejtése identikussá válhat, a helyes értelmezésben a szövegkörnyezet — például a grammatika - segíthet). Az idegennyelv-tanulás folyamán elsajátított vagy elsajátítandó minták egyike az adott nyelvi kiejtés, amely a nyelvet tanuló korának, a saját és elsajátítandó nyelv artikulációs bázisai közti különbségek függvényében különböző nehézségű lehet. Az adekvát kiejtés elsajátítására vonatkozóan nincs egységes elfogadás — amíg a kommunikációt nem zavarja, nem jelent különösebb negatívumot. Az adekvát kiejtés (és így egyben elsajátítása is) két alapvető részből tevődik össze: a szegmentális és szupraszegmentális elemek megfelelő, a nyelvváltozat normájához igazodó artikulációs szabályrendszeréből, normáiból (de nincs köze például a lexikális, esetleg mondatépítő szabályokhoz; ezen általánosság alól kivételt jelent némelyik szupraszegmentális jelenség, amelyeknek jelentésmeghatározó szerepük lehet, mint például a szó-, szakasz- vagy mondathangsúly, azonban ezek használata sokkal inkább pragmatikai, mint hangtani kötöttségű). A beszéd eme két alapvető elemének megfelelő gyakorlása alapvető fontosságú a helyes magyar kiejtés elsajátításában. Idegennyelv-elsajátítás folyamatában egyformán kiemelten kezelendők az artikulációs és akusztikai gyakorlatok — akár játék formájában is. A beszélt kommunikáció minkét végpontja (beszélő és hallgató) ugyanazon szabályok mentén építi fel a beszédet, a kommunikációt: éppen ezért nyelvtanuláskor nem csak a saussure-i langue elemeit kell előtérbe helyezni, hanem az akusztikum és pragmatikum kapcsolatából eredő instanciákra is hangsúlyt kell fektetni. A beszéd komplexitását többféleképpen lehet ábrázolni (akár annak hangsúlyozni kívánt elemeit kidomborítva), az alábbi egyszerű ábra a beszéd információfeldolgozásának szintjeit ábrázolja — befogadói oldalról elsősorban az adekvát akusztikum fontosságát kiemelve, jelezve, hogy a grammatikai feldolgozás csak az észlelés akusztikai és fonetikai/fonológiai szintje után
