Page 230 [230]
OCR
9. Családi arcképek: képforrások a kései Oszmán Birodalom társadalomtörténetéhez + 229 Ha alaposan szeretnénk megvizsgálni ezt a témát, akkor két további tényezőt kell figyelembe vennünk. Először is fontos tudatosítani, hogy az öltözködés az egyik legfontosabb kommunikációs eszköz volt, ami nemcsak az oszmán társadalmon belül hordozott jelentést, hanem üzenetértéke volt a világ számára is, az Oszmán Birodalom határain túl. Ez fokozottan igaz volt a fényképészetre. Az 1873-as Bécsi Világkiállításon az Oszmán Birodalom a saját regionális, etnikai és vallási diverzitását bemutatva jelent meg, a diverzitást egyfajta egységként fogva föl, melyet az oszmán állam fogott össze - és tett lehetővé. A kiállításra készített oszmán katalógust nagyalakú, illusztrált könyv formájában adták ki. Ez az önábrázolás vizuálisan fogalmazódott meg, különféle viseleteket fényképeken keresztül mutattak be, a birodalom minden csoportja egyaránt helyet kapott a könyv oldalain. A valós életben ezek a különböző csoportok nemigen érintkeztek egymással, vagy csak nagyon ritkán, többnyire konfliktusok mentén, mint azt az alábbi eset is mutatja: a Van-tavon található Akhtamar-szigetről származó örmény szerzetest úgy ábrázolják, hogy jobb- és baloldalt két-két kurd átfogó szójegyzék található, mely kitér a különböző régiók kifejezéseire is. Ld. még Badgerakirk Haygagan Daraznerou [Ormény viseletek albuma]. Beirut n.d. [1988], és Poghosyan, Svetlana (2001): Costume. In Abrahamian, Levon; Sweezy, Nancy (szerk.): Armenian Folk Arts, Culture, and Identity, Bloomington / Indianapolis, 177-193. 0. Léteznek az Oszman Birodalom lakosságának öltözködéséről szóló általános munkák is. Kezdetnek Kocu, Resad Ekrem (1967): Türk Giyim, Kusam ve Süslenme Sözlügű, Ankara szótára hasznos, mely átfogó képet nyújt a műszaki kifejezésekről és ugyancsak az anyagokról, a feldolgozási módokról, mintákról stb. A különböző textilekről és minőségükről néhány információ összeszedhető a már idézett Ouataert: Ottoman Manufacturing c. munkából; vö. még Faroghi, Suraiya; Neumann, Christoph K. (szerk.) (2004): Ottoman Costumes: From Textile to Identity, Istanbul és Giirtuna, Sevgi (1999): Osmanlı Kadın Giysisi, Ankara köteteket. Általánosságban kijelenthetjük, hogy az elit öltözködését jobban kutatták, mint az „egyszerű emberét", és a keletet — ez ugyancsak igaz az oszmán kutatás számos más területére is — javarészt továbbra is homály fedi az ország nyugati részéhez képest. Ez azt jelenti, hogy jóval kevesebb tudható a tartományokban élők öltözködéséről és öltözetüknek társadalmi jelentéséről, mint a főváros, Isztambul esetében. Véleményem szerint még mindig hiányzik egy összehasonlító tanulmány a különböző népcsoportok öltözködéséről egy adott régión belül. (vö. azonban Badrigot, aki összeveti az örmény öltözködést a Közép-Ázsiában élő szomszédos népek által viselt ruhatípusok összességével; Badrig: Haygagan Daraz, 82. ábra). 52 Hamdi Bey, Osman; de Launay, [Victor] Marie (1873): Les costumes populaires de la Turquie en 1873 (Elbise-i Osmaniyye), Konstantinäpoly (reprint: Isztambul, 1999).
