Oldal 230 [230]
9. Családi arcképek: képforrások a kései Oszmán Birodalom társadalomtörténetéhez + 229
Ha alaposan szeretnénk megvizsgálni ezt a témát, akkor két további tényezőt
kell figyelembe vennünk. Először is fontos tudatosítani, hogy az öltözködés az
egyik legfontosabb kommunikációs eszköz volt, ami nemcsak az oszmán társa¬
dalmon belül hordozott jelentést, hanem üzenetértéke volt a világ számára is, az
Oszmán Birodalom határain túl. Ez fokozottan igaz volt a fényképészetre.
Az 1873-as Bécsi Világkiállításon az Oszmán Birodalom a saját regionális, etnikai
és vallási diverzitását bemutatva jelent meg, a diverzitást egyfajta egységként
fogva föl, melyet az oszmán állam fogott össze - és tett lehetővé. A kiállításra
készített oszmán katalógust nagyalakú, illusztrált könyv formájában adták ki.
Ez az önábrázolás vizuálisan fogalmazódott meg, különféle viseleteket fényké¬
peken keresztül mutattak be, a birodalom minden csoportja egyaránt helyet
kapott a könyv oldalain. A valós életben ezek a különböző csoportok nemigen
érintkeztek egymással, vagy csak nagyon ritkán, többnyire konfliktusok mentén,
mint azt az alábbi eset is mutatja: a Van-tavon található Akhtamar-szigetről
származó örmény szerzetest úgy ábrázolják, hogy jobb- és baloldalt két-két kurd
átfogó szójegyzék található, mely kitér a különböző régiók kifejezéseire is. Ld. még Badge¬
rakirk Haygagan Daraznerou [Ormény viseletek albuma]. Beirut n.d. [1988], és Poghosyan,
Svetlana (2001): Costume. In Abrahamian, Levon; Sweezy, Nancy (szerk.): Armenian Folk
Arts, Culture, and Identity, Bloomington / Indianapolis, 177-193. 0. Léteznek az Oszman
Birodalom lakosságának öltözködéséről szóló általános munkák is. Kezdetnek Kocu, Resad
Ekrem (1967): Türk Giyim, Kusam ve Süslenme Sözlügű, Ankara szótára hasznos, mely
átfogó képet nyújt a műszaki kifejezésekről és ugyancsak az anyagokról, a feldolgozási
módokról, mintákról stb. A különböző textilekről és minőségükről néhány információ
összeszedhető a már idézett Ouataert: Ottoman Manufacturing c. munkából; vö. még
Faroghi, Suraiya; Neumann, Christoph K. (szerk.) (2004): Ottoman Costumes: From Textile
to Identity, Istanbul és Giirtuna, Sevgi (1999): Osmanlı Kadın Giysisi, Ankara köteteket.
Általánosságban kijelenthetjük, hogy az elit öltözködését jobban kutatták, mint az „egy¬
szerű emberét", és a keletet — ez ugyancsak igaz az oszmán kutatás számos más területére
is — javarészt továbbra is homály fedi az ország nyugati részéhez képest. Ez azt jelenti, hogy
jóval kevesebb tudható a tartományokban élők öltözködéséről és öltözetüknek társadalmi
jelentéséről, mint a főváros, Isztambul esetében. Véleményem szerint még mindig hiányzik
egy összehasonlító tanulmány a különböző népcsoportok öltözködéséről egy adott régión
belül. (vö. azonban Badrigot, aki összeveti az örmény öltözködést a Közép-Ázsiában élő
szomszédos népek által viselt ruhatípusok összességével; Badrig: Haygagan Daraz, 82. ábra).
52 Hamdi Bey, Osman; de Launay, [Victor] Marie (1873): Les costumes populaires de la
Turquie en 1873 (Elbise-i Osmaniyye), Konstantinäpoly (reprint: Isztambul, 1999).