Page 209 [209]
OCR
208 » ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN és a Mus-síkságot feláldozzák. A környéken élő több ezer örmény velük együtt a sasuni hegyekbe húzódott vissza. Eleinte a sasuni örményeknek még sikerült ellenállniuk az őket körülvevő oszmán hadak támadásának. Amikor azonban elfogyott a lőszerük, és felélték élelmiszer-tartalékaikat is, összeomlott a védelem. A forradalmi káderek menekülőre fogták, és orosz területre távoztak. A népesség nagy része elpusztult, "" aki pedig túlélte az eseményeket, Astarag és Talin keleti örmény régiókban telepedett le. Az örmény Sasun nem létezik többé, de mítosza továbbra is él. Szovjet-Örményországban is rendelkezésre állt ez a mítosz, a szovjet rezsimmel szemben, amikor Kevork Emin (1919-1998) megírta a hires Sasuniak tancat (Sasountsineri bare).* A Szovjetunié összeomlása után ismét elővették, amikor az Azerbajdzsán elleni háborúban Hegyi-Karabah örmény enklávé (Arcah) játszotta a hajlíthatatlan, mindennek ellenálló, hősies hegyi erőd szerepét — és az ÖFSZ Roupen Egy örmény forradalmár emlékezetei című írását osztogatta a harcosoknak. Sasun mítoszának politikai aktualizálása nemcsak a valóságot rövidíti meg, hanem a mítosz komplexitását is csorbítja. Az Oszmán Birodalom kései időszakában a különböző népességcsoportok körében a nemzeti öntudat legfeljebb csak csírájában volt meg, és sokkal kevésbé volt kifejlett, mint ahogy ez utólagos vizsgálatok alapján tűnik. Ráadásul az Oszmán Birodalomban élő örmények egy adott birodalmi keret közt éltek, mely egyszerre több szinten kínált viszonyítási pontot az önazonosuláshoz. A legjelentősebb vonatkoztatási keretet a helyi közösség, a falu, a régió és a saját hitközség jelentette. Efölött egy jóval elvontabb mértékegység állt, az állam. Még nagyon a kezdetén álltak az örmények annak, hogy egy lehetséges nemzet jelentse számukra a kulturális-politikai egységet és a viszonyítási keretet. Az örmény forradalmárok 1894-ben és 1904-ben is tévesen mérték fel a helyzetet, amikor azt hitték, hogy Sasun hegyi gazdálkodói készen állnak egy forradalmi megmozdulásra — az örmény lakosság többsége se volt még fogékony erre. A sasuniak szándékai pusztán helyi jelleggel bírtak, és nagyon korlátozottak voltak. Idegen volt számukra a pártkáderek ideológiai felépítménye. Nem az új rendért küzdöttek, nem is az életfeltételeik gyökeres megváltoztatásáért, hanem pusztán azért, 180 Két ellentétes megközelítés: Roupen: Hay Heghapokhagani me Hishadagnere. 7. kotet, 49-122. 0.; Daronetsi, Aghan (1966): Badaskhanadounere Daroni Yeghernin, San Francisco. +" Bardakdjian: Reference Guide. 229-230. o.
