Oldal 209 [209]
208 » ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN
és a Mus-síkságot feláldozzák. A környéken élő több ezer örmény velük együtt
a sasuni hegyekbe húzódott vissza. Eleinte a sasuni örményeknek még sikerült
ellenállniuk az őket körülvevő oszmán hadak támadásának. Amikor azonban
elfogyott a lőszerük, és felélték élelmiszer-tartalékaikat is, összeomlott a véde¬
lem. A forradalmi káderek menekülőre fogták, és orosz területre távoztak.
A népesség nagy része elpusztult, "" aki pedig túlélte az eseményeket, Astarag
és Talin keleti örmény régiókban telepedett le.
Az örmény Sasun nem létezik többé, de mítosza továbbra is él. Szovjet-Ör¬
ményországban is rendelkezésre állt ez a mítosz, a szovjet rezsimmel szemben,
amikor Kevork Emin (1919-1998) megírta a hires Sasuniak tancat (Sasountsineri
bare).* A Szovjetunié összeomlása után ismét elővették, amikor az Azerbajdzsán
elleni háborúban Hegyi-Karabah örmény enklávé (Arcah) játszotta a hajlítha¬
tatlan, mindennek ellenálló, hősies hegyi erőd szerepét — és az ÖFSZ Roupen
Egy örmény forradalmár emlékezetei című írását osztogatta a harcosoknak.
Sasun mítoszának politikai aktualizálása nemcsak a valóságot rövidíti meg,
hanem a mítosz komplexitását is csorbítja. Az Oszmán Birodalom kései idősza¬
kában a különböző népességcsoportok körében a nemzeti öntudat legfeljebb
csak csírájában volt meg, és sokkal kevésbé volt kifejlett, mint ahogy ez utólagos
vizsgálatok alapján tűnik. Ráadásul az Oszmán Birodalomban élő örmények egy
adott birodalmi keret közt éltek, mely egyszerre több szinten kínált viszonyítási
pontot az önazonosuláshoz. A legjelentősebb vonatkoztatási keretet a helyi
közösség, a falu, a régió és a saját hitközség jelentette. Efölött egy jóval elvontabb
mértékegység állt, az állam. Még nagyon a kezdetén álltak az örmények annak,
hogy egy lehetséges nemzet jelentse számukra a kulturális-politikai egységet és a
viszonyítási keretet.
Az örmény forradalmárok 1894-ben és 1904-ben is tévesen mérték fel a helyze¬
tet, amikor azt hitték, hogy Sasun hegyi gazdálkodói készen állnak egy forradalmi
megmozdulásra — az örmény lakosság többsége se volt még fogékony erre. A sasu¬
niak szándékai pusztán helyi jelleggel bírtak, és nagyon korlátozottak voltak. Ide¬
gen volt számukra a pártkáderek ideológiai felépítménye. Nem az új rendért küz¬
döttek, nem is az életfeltételeik gyökeres megváltoztatásáért, hanem pusztán azért,
180 Két ellentétes megközelítés: Roupen: Hay Heghapokhagani me Hishadagnere. 7. kotet,
49-122. 0.; Daronetsi, Aghan (1966): Badaskhanadounere Daroni Yeghernin, San Francisco.
+" Bardakdjian: Reference Guide. 229-230. o.