Oldal 200 [200]
8. Sasun: egy örmény hegyi erőd mítosza 199
sn :
— és legfőképp — befelé, a saját tartományokban lévő regionális vezetők felé. Az
1840-es években az oszmán kormány valóságos hadjáratokat indított a keleti,
kurd-örmény tartományok ellen, hogy megtörje az ottani kurd fejedelmek
hatalmát. Eredetileg a közvetlen központi kontrollt akarták kiépíteni, de ezt
csakhamar leváltotta a hatalomdelegáció politikája. Az isztambuli kormány a
közvetlen hatalomgyakorlás helyett, mely sok emberi és pénzbeli ráfordítással
járt volna, bizonyos felhatalmazásokat és privilégiumokat átruházott a helyi
szereplőkre, úgymint szunnita kurd törzsekre, helyi méltóságokra vagy a tar¬
tományok és altartományok kormányzóira, a helyszínen állomásozó reguláris
és irreguláris csapatok parancsnokaira. A központi kormány ugyanakkor bebiz¬
tosította magát, mégpedig oly módon, hogy fenntartotta saját maga számára a
befolyás hatalmát; a különböző erők egymást kölcsönösen korlátozták és kiol¬
tották, mindeközben hatalmi pozíciójukat az oszmán központi kormánynak
köszönhették."
Ebben a helyzetben Sasun azokhoz a régiókhoz tartozott, melyek különösen
hosszú időn keresztül — egészen a 19. századba nyúlóan — meg tudták őrizni
autonómiájukat Isztambullal szemben. Sasun nagyjából negyven örmény falu¬
nak a szövetségéből állt. Tényleges autonómiája abban nyilvánult meg leglátvá¬
nyosabban, hogy a sasuniak nem fizettek közvetlen adót az államnak. Ehelyett
évente sarcot fizettek a kurd törzseknek, melyek ellenőrzésük alatt tartották a
környező területeket. A belső ügyeiket a sasuni falvak önállóan szabályozták."
Amikor az oszmán központi kormány a 19. század végén közvetlen adókat
vetett ki, Sasun viszont emellett továbbra is tűrte a rendszeres kurd túlkapásokat,
e valójában dupla adókötelezettség miatt a sasuniak ellenállást tanúsítottak. Az
1893-as év folyamán csak súlyosbodott a helyzet, amikor a diyarbakiri régióból
több ezer nomád kurd idevándorolt. Ők ugyanis nemcsak nyári hegyvidéki
legelőkre tartottak igényt, hanem a helybéli gazdák jószágát is elrabolták. A sasu¬
niak a hagyományos , fejedelmek? vezetésével szerveződtek meg, hogy a kurd
nomádokat erőszakkal elűzzék. Ezt követően a hegyi gazdák egészen addig meg¬
163 Erről részletesebben ld. fent, 4. fejezet.
164 Sasun, a Mus-síkság és Daron régió történelméről általában Id. Sasouni, Garo (1956):
Badmoutiun Daroni Asbkbarbi, Beirut (reprint: Antelias, 2013); Boghosian, Haygaz M.
(1985): Sasount Badmoutiun 1750-1918, Jerevan; Pteyan, Sarkis és Misak; Daronetsi, Aghan
(1962): Harazad Badmoutiun Darono, Cairo.