Page 192 [192]
7. Kapaszkodás a végsőkig + 191
sőt szem előtt tartotta az örmény társadalmon és szervezetein belül zajló válto¬
zásokat."5 Azáltal, hogy az ÖFSZ szövetségre lépett egy oszmán kormánypárttal,
fontosabb szerephez jutott, és nagyobb befolyásra tett szert. A Forradalmárok
az örmények újabb irányítási szerveként — a patriarchátust és a millet-képvisele¬
tet kiegészítve és valamelyest gyengítve — gyengítették a hagyományos vezető
réteget, anélkül hogy sikerült volna az örmény népesség többségét bevonniuk
vagy érdemlegesen befolyásolniuk.
Mindketten, az örmény egyház és a forradalmi pártok is, egyidejűleg két
birodalomban működtek. Az Örmény Apostoli Egyház feje, a katholikosz, Ecs¬
miadzinban volt, az Ararát-síkságon, nem messze a mai fővárostól, Jerevántól,
mégpedig orosz területen. Az első világháború előtt az egyházi hierarchián
belül még létezett két másik katholikoszátus is, melyek azonban nem tartoztak
Ecsmiadzin joghatóságába. Ez a két katholikoszátus oszmán területen volt, de
csak regionális vagy lokális jelentőségük volt. Kilikia Nagy Háza Örmény Katho¬
likoszátusának székhelye Sziszben volt (ma Kozan), jelentősége erre a régióra, a
mai Cukurovára szorítkozott. Az Aghtamari Katholikuszátus, mely a Van-tavon
lévő, azonos nevű szigeten volt, kizárólag helyi hatállyal bírt. A Minden Örmé¬
nyek Ecsmiadzini Katholikosza alá két patriarchátus tartozott — az egyik Jeru¬
zsálemben volt, a másik Konstantinápolyban -, továbbá számos prelatúra.
Az oszmán kormány szempontjából az örmény egyház hierarchiája irreleváns
volt, csakis a konstantinápolyi patriarchátust tartották irányadónak, az ottani
vezetőket tekintették az Oszmán Birodalomban élő örmények képviselőinek,
beleértve a kilikiai és aghtamari örményeket is.
Az egyházi képviselet esetében viszonylag egyszerűen meg lehetett különböz¬
tetni egymástól az orosz ecsmiadzini katholikoszátust és az oszmán konstanti¬
nápolyi patriarchátust. Sőt, állásfogalásaik alapján is egyértelműen azonosítha¬
tóak voltak. A politikai pártok esetében mindez jóval nehezebben ment.
A Hntchagian és a Tashnagtsutiun is tovabb tagolédott tébb részlegre. A Tash¬
+ Libaridian, Gerard J. (201): What Was Revolutionary about Armenian Revolutionary
Parties in the Ottoman Empire? In Suny, Ronald Grigor; Gégek, Fatma Miige; Naimark,
Norman M. (szerk.): 4 Question of Genocide. Armenians and Turks at the End of the Otto¬
man Empire, Oxford, 82-112. o.
46 Az örmény egyház felépítéséről és szervezetéről Id. Ormanian, Malachia (1955): The
Cburcb of Armenia, London.