Oldal 192 [192]
OCR
7. Kapaszkodás a végsőkig + 191 sőt szem előtt tartotta az örmény társadalmon és szervezetein belül zajló változásokat."5 Azáltal, hogy az ÖFSZ szövetségre lépett egy oszmán kormánypárttal, fontosabb szerephez jutott, és nagyobb befolyásra tett szert. A Forradalmárok az örmények újabb irányítási szerveként — a patriarchátust és a millet-képviseletet kiegészítve és valamelyest gyengítve — gyengítették a hagyományos vezető réteget, anélkül hogy sikerült volna az örmény népesség többségét bevonniuk vagy érdemlegesen befolyásolniuk. Mindketten, az örmény egyház és a forradalmi pártok is, egyidejűleg két birodalomban működtek. Az Örmény Apostoli Egyház feje, a katholikosz, Ecsmiadzinban volt, az Ararát-síkságon, nem messze a mai fővárostól, Jerevántól, mégpedig orosz területen. Az első világháború előtt az egyházi hierarchián belül még létezett két másik katholikoszátus is, melyek azonban nem tartoztak Ecsmiadzin joghatóságába. Ez a két katholikoszátus oszmán területen volt, de csak regionális vagy lokális jelentőségük volt. Kilikia Nagy Háza Örmény Katholikoszátusának székhelye Sziszben volt (ma Kozan), jelentősége erre a régióra, a mai Cukurovára szorítkozott. Az Aghtamari Katholikuszátus, mely a Van-tavon lévő, azonos nevű szigeten volt, kizárólag helyi hatállyal bírt. A Minden Örmények Ecsmiadzini Katholikosza alá két patriarchátus tartozott — az egyik Jeruzsálemben volt, a másik Konstantinápolyban -, továbbá számos prelatúra. Az oszmán kormány szempontjából az örmény egyház hierarchiája irreleváns volt, csakis a konstantinápolyi patriarchátust tartották irányadónak, az ottani vezetőket tekintették az Oszmán Birodalomban élő örmények képviselőinek, beleértve a kilikiai és aghtamari örményeket is. Az egyházi képviselet esetében viszonylag egyszerűen meg lehetett különböztetni egymástól az orosz ecsmiadzini katholikoszátust és az oszmán konstantinápolyi patriarchátust. Sőt, állásfogalásaik alapján is egyértelműen azonosíthatóak voltak. A politikai pártok esetében mindez jóval nehezebben ment. A Hntchagian és a Tashnagtsutiun is tovabb tagolédott tébb részlegre. A Tash+ Libaridian, Gerard J. (201): What Was Revolutionary about Armenian Revolutionary Parties in the Ottoman Empire? In Suny, Ronald Grigor; Gégek, Fatma Miige; Naimark, Norman M. (szerk.): 4 Question of Genocide. Armenians and Turks at the End of the Ottoman Empire, Oxford, 82-112. o. 46 Az örmény egyház felépítéséről és szervezetéről Id. Ormanian, Malachia (1955): The Cburcb of Armenia, London.
