Page 186 [186]
OCR
7. Kapaszkodás a végsőkig " 185 hatalmakkal kötött katonai szövetséggel — 1914. augusztus 2-án, vagyis egy igencsak korai időpontban — megtörtént az első határozott lépés afelé, hogy az Oszmán Birodalom hadba kényszerüljön. Az Oszmán Birodalom ettől fogva már nem maradhatott ki a háborúból, az európai konfliktusokból és csoportosulásokból; mindeddig csak esetleges támadásokra voltak felkészülve, melyek nem is tűntek túlságosan valószínűnek, hiszen egyik európai hatalom, valamint Oroszország sem szorgalmazta a háborút az Oszmán Birodalom ellen. Másodszor pedig: bármennyire is sürgette Németország a mihamarabbi oszmán hadbalépést — az oszmán kormány által szorgalmazott katonai szövetség megkötése után -, vitathatatlan, hogy az oszmán kormány maga hozta meg a döntést — még akkoris, ha csak vezetőinek szűk körében -, hogy háborút indítson Oroszország ellen. Az oszmán politikai elit és társadalom tehát támogatta a háborút, és ez az oldal sokkal erősebb volt annál, mint amelyik ellenezte azt. Léteztek politikai forgatókönyvek, melyek hasznot reméltek a háborúból. Ha abból indulunk ki, hogy az Enver pasa körüli germanofil, háborúpárti csoport saját kezdeményezésre kész helyzetet teremtett, még akkor is be kell látni, hogy oly befolyásos volt ez a csoport, hogy egy efféle önálló lépést akadálytalanul meg tudott tenni. 1914 nyarán és őszén az Oszmán Birodalomban nem sok támogatója akadt a semlegességnek és háborúellenességnek, ezeknek jelentéktelen volt a súlya. Az Oszmán Birodalom politikailag meghatározó szereplői épp hogy reménnyel várták a háborút, nem pedig féltek tőle. Az Oszmán Birodalomban élő örményekre, vezető rétegükre épp az ellenkezője volt igaz. Ők nemhogy reményeket nem fűztek az esetleges háborúhoz, hanem épp ellenkezőleg, a lehető legsúlyosabb aggodalommal tekintettek arra. Tisztában voltak azzal, hogy amennyiben az Oszmán Birodalom a háború mellett dönt, akkor ez az örmény lakosság kiszolgáltatását is jelentené. Ugyan senki sem sejthette, hogy milyen hatalmas méreteket ölt majd a genocídium, melyet az első világháború alatt követtek el az örmények ellen, az örmények mégis tisztában voltak azzal, hogy egy oszmán-orosz háború frontvonallá és hadszíntérré alakítaná Örményországot, ezáltal pedig az oszmán-örményeket veszélynek és feltételezhetően tömeges erőszaknak tenné ki." Az örmény elitek, pártállástól #° Zohrap: Yergeri joghovatson. 4. kötet, 385-389. o.; Papazian, Vahan (1952): /m Houshere, 2. kötet. Beirut, 277-279. o.; Zaven Arkebisgobos [Der-Yeghiayan] (1947): Badriarkagan
