Oldal 172 [172]
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye + 171
mint akik saját közösségüket képviselik — ugyanakkor nem tévesztették szem
elől az egész régió érdekeit. Érdekes módon az etnikai-nyelvi, szekuläris , nemzeti"
hovatartozás tudata súlyosabb volt a millet-féle felekezeti identitásnál. A sajtó,
mint ahogy azt az isztambuli Masis példáján keresztül megvizsgáltuk, nem tett
különbséget katolikusok és apostoli örmények között. Mindkét csoport tagjait
úgy nevezte az újság, hogy , az örmény nemzet tagjai" (hayazki), ráadásul az
örmény képviselők felekezeti hovatartozását meg sem említette a napilap.7
Képviseletek
Az örmény képviselők parlamentben való jelenléte nem jelenti szükségszerűen
azt, hogy nézeteik reprezentatív módon tükrözték a korabeli oszmán-örmény
többség nézeteit. Ha eltekintünk attól az alapvető kérdéstől, hogy egy elit meny¬
nyire képes képviselni egy népet, akkor vizsgálatunk során meg kell állapítanunk,
hogy az első oszmán alkotmány idején az örmény politikának nem volt egységes
irányvonala. Annak idején az oszmán parlament örmény tagjain és az oszmán
közigazgatási testületekben dolgozó örményeken kívül két olyan, egymással
szoros kapcsolatban álló színtér létezett, mely képviselte az örmény politikai
érdekeket. Az egyik ilyen színtér az egyház volt, mint az örmény millet (örmény
katolikus vagy örmény protestáns millet) hivatalos képviselője. A másik ilyen
színtér az országgyűlés volt, különféle bizottságaival, melyeket a 19. század köze¬
pétől (különösképpen az örmény alkotmány 1860—63-as életbe lépésével) a mil¬
let-reformok alatt hívtak életre, hogy segítsék a pátriárkát a közösség irányításá¬
ban. Ugyan számos más kérdésben belső konfliktusokkal küzdött mindkettő,
mégis ugyanazt a politikai stratégiát követték, amikor az oszmán államról volt
szó, ezen belül pedig az örmények helyéről és szerepéről: kiálltak amellett, hogy
javuljanak az örmények életkörülményei, különösen a keleti tartományokban
élő örményekéi. Mindezt nem az oszmán államon és intézményeken kívül kép¬
zelték el, hanem az oszmán állam keretében, állandó kapcsolatban az oszmán
állammal. Az egyetlen eszköz, amit ennek eléréséhez használtak, az a számtalan
petíció és kérelem volt, melyekkel az oszmán állam kötelességeire és önmegha¬
397 V6. Masts, 1877. március 3., 1877. március 20. stb.