Page 171 [171]
170 + ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN
iránt, mely a nem-muszlimokra is kiterjedne, egy fontos érv amellett, hogy felül¬
vizsgáljuk a fenti állítást. Az örmények soha nem részesültek megfelelő védelem¬
ben erőszakos támadásokkal szemben, így jogot akartak formálni arra, hogy a
muszlimokhoz hasonlóan ők is fegyvert viselhessenek — ez egy másik erős érv.
Aztis hangsúlyozni kell, hogy már 1877-ben nézeteltérések voltak az örmény elit
körében ezt a kérdést illetően. Ütüdjian hosszú cikkben állt ki amellett, hogy az
örményeket bevegyék a hadseregbe. Azzal érvelt, hogy ez a legjobb módja annak,
hogy egyenlő jogokban részesüljenek. Az 1877. december 7-i ülésen az örmény
millet-parlament a kötelező örmény katonai szolgálat mellett szavazott, akkor
egyedül a Patriarchátus Nagy Tanácsa ellenezte ezt a döntést.
Nem meglepő, hogy a háború megvitatásának különleges hangulata és az
Oszmán Birodalom keresztény lakosai fölötti orosz védelem kérdése arra késztette
a keresztény parlamenti képviselőket, hogy keresztényekként nyilatkozzanak, ne
pedig azon régiók képviselőiként, amelyek megválasztották őket. Arra a kérdésre,
hogy a képviselők miként látták magukat, vagy hogy kiket képviseltek, csak úgy
kapunk választ, ha békebeli felszólalásokat vizsgálunk, vagy legalábbis olyanokat,
melyek nem háborúval vagy kifejezetten vallási kérdésekkel kapcsolatosak. De
itt is sok vitában — a beszédekben és a bennük kifejtett vágyakban és érvekben
— és a szavazásokon is látszik, hogy az oszmán parlament képviselői elsődlegesen
saját vallási közösségüket képviselték, noha regionális képviselőnek választották
meg őket. Ahogy Davison fogalmaz: ,,[...] képviselőként a nem-muszlimok nem
tudtak teljes egészében elvonatkoztatni vallási identitásuktól, bármennyire is
oszmánnak érezték magukat és bármennyire is oszmánként cselekedtek. Tulaj¬
donképpen kettős jellemük volt, bizonyos értelemben folytonosan a milletjüket
képviselték." Itt most visszatérünk a kiindulási pontunkhoz. Az első oszmán
parlamentben ülő örményeket minden bizonnyal egy konkrét régió választotta
meg képviselőnek, viszont ők gyakran, sőt talán elsődlegesen úgy viselkedtek,
393 Ld. pl. Mushegh Seropian adanai püspök örmény prelátusának a naplóit, melyek pon¬
tosan kifejtik ezt a gondolatot. Seropian, Mushegh Srpazan: Inknagensakrutiun. 4. kötet,
1916. januär-1917. mäjus, 947. o. (az 1917. március 25-i rész idézi az 1909-as naplóját), Archives
of the Bibliothégue Nubar, Párizs.
34 Masis, 1877. majus 19.
35 Devereux: The First Constitutional Period. 224. 0. n94.
36 Davison: The Millets as Agents of Change. 329. 0.