Page 164 [164]
OCR
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye e 163 örmény tagjai azokat az örményeket képviselték, akik az akkori rezsimen, annak intézményi keretein belül akartak változást elérni, és elleneztek mindennemű fegyveres megmozdulást vagy felkelést. Az Örmény Forradalmi Szövetség (Hay begbapokbagan tasbnagtsutiun, HHT), amely befolyásánál és létszámánál fogva a legfontosabb forradalmi párt volt, lényegében ugyanezt az utat választotta. Ők is az oszmán államot és annak intézményrendszerét tekintették adottnak, ezen a kereten belül cselekedtek. Csakhogy az ő eszköztárukba bekerült az forradalmi harc is. Az első mesrutiyet alkotmánypárti , ifjúoszmánjai" után egy generációval megjelent egy oszmán forradalmi mozgalom, amelyet általában az , ifjútörök" kifejezéssel írnak le. Az ifjútörököknek az volt az elképzelésük, hogy a tanzimat-politikusok reformprogramját végigvigyék, meg voltak arról győződve, hogy a hamidi autokrácia évtizedei után a politikai reformok csakis az alkotmány megerősítése után lehetségesek, és ehhez forradalmi tettekre, illetve a szultán eltávolítására van szükség.75 Az örmény forradalmárok csatlakoztak ehhez a mozgalomhoz, szorosan együttműködtek az ifjútörök vezetőkkel, és hozzájuk hasonlóan a puccs mellett döntöttek. Azt remélték, hogy az alkotmány révén politikai reformokat tudnak majd elérni, ezáltal pedig egyenlő bánásmódot minden oszmán egyénnek, illetve nagyobb védelmet a tartományokban élő örmények részére. Ugyanakkor nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez a politikai program az akkori rezsim és annak funkcionáriusai ellen irányult, nem pedig az oszmán állam ellen. A forradalmi összeesküvés és erőszak II. Abdul-Hamid ellen irányult, a török és örmény forradalmárok gyűlölete pedig a kémeire összpontosult. Azt azonban soha nem kérdőjelezték meg sem az örmény forradalmárok, sem török társaik, hogy az oszmán állam jelentette e gondolatok és tettek keretét, csakis ezen belül nyertek értelmet a tetteik.7" A Tashnagtsutiun legfon75 Az ifjútörök ellenzék színre lépéséről és fejlődéséről vö. Hanioslu, $ükrü (1995): The Young Turks in Opposítion, New York és uő (2001: Preparation for a Revolution: The Young Turks, 1902-1908, Oxford. 76 Eza kijelentés érvényben marad akkor is, ha olykor szé esik a , török rabigától való megszabadulásról". A leegyszerűsített retorika és utópia egy dolog, a valós politikai célok és programok pedig egy másik. Mégis figyelemre méltó tény, hogy az ifjútörök forradalmárok között az örmények különösen merészek és tettre készek voltak. Nem véletlen, hogy az Abdul-Hamid elleni 1905-ös merényletkísérletet örmény forradalmárok vezették. A Tashnagtsutiunrél Id. Nalbandian: The Armenian Revolutionary Movement. 151-178. 0.; Dasna
