Page 162 [162]
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye + 161
kásai vagy szakmailag magasan képzett történészei közül csak igen kevesen
választják vizsgálatuk tárgyául az oszmán-örmény történelmet — pontosabban
a nyugati örmény történelem oszmán kontextusát. Különösen nagy hiány mutat¬
kozik az oszmán elit örmény tagjainak vizsgálatát illetően, akiknek a karrierjük
szorosabban fűződött az oszmán államhoz, mint az örmény közösséghez. Ezek
az örmények hittek az Oszmán Birodalmon belüli örmény jövőben, reformokat
és modernizációt követeltek, hogy hazájukat ily módon erősítsék — oszmán pat¬
rióták voltak, akik nagy erőfeszítéseket tettek a modernizáció előmozdítása
érdekében. Elsősorban nem is a cél, hanem az eszközök megválasztása külön¬
böztette meg őket az 1890-es évek örmény társadalmi forradalmáraitól, akik
később az örmény nemzet valódi védelmezőinek tartották magukat. Az örmény
forradalmárok politikai pártok szerint szerveződtek, mintegy orosz mintára, és
az 1880-as évek végétől főleg kaukázusi örmények voltak a vezetőik. Ezek a for¬
radalmárok gyűlölték a , konzervatív" amirákat, akiket a , despota hamidi rezsim"
bérenceinek tekintettek. Az új elit képviselőit, a reformereket — mint például
Krikor Odiant — az örmény nemzeti mozgalom előfutárainak tekintették, ugyan¬
akkor el is ítélték őket, mivel következetesen elleneztek mindent, ami forrada¬
lomhoz vagy lázadáshoz vezethetett." Az első alkotmány korszakában az oszmán
hatóságokkal szembeni mindenfajta lázadás ellenzését voltaképpen tekinthetjük
az összes örmény politikai irányzat és csoport közötti minimális , közös neve¬
zönek” - legyen itt szé turkofil nézetekről (olyan értelemben, hogy ők az oszmán
reformok kidolgozásán dolgoztak, és az örmény jövőt kizárólag oszmán uralom
alatt tartották elképzelhetőnek), ruszofil nézetekről (vagyis ők előnyben része¬
sítették az orosz uralmat az oszmánnal szemben, illetve legalábbis az osz¬
7° E tekintetben példaszerű: Varantian, Mikayel (1912): Haygagan sharjman nakhabadmu¬
tiun. 1. kôtet, Geneva, 234., 246., 286., 290-91. o. és passim. Önmagäban mär sokat elärul
az a tény, hogy ez a könyv, melynek címe azt jelenti: , Bevezetés az Örmény Mozgalom
történelméhez" (vagy , Az Örmény Mozgalmat megelőző időszak történelme"), és mely az
1870-es évekkel foglalkozik alaposabban, még csak meg sem említi az oszmán-örmény kép¬
viselöket. A forradalmi pärtokröl ld. Nalbandian, Louise (1963): The Armenian Revolutio¬
nary Movement. The Development of Armenian Political Parties through the Nineteenth
Century, Berkeley / Los Angeles, Univ. of California Press. Varantian reprezentativnak
tekinthető a forradalmi pártok történetírását illetően, kiemelkedő pozíciót foglal el mint a
Tashnagtsutiun történésze és entellektüelje. Többször hivatkoznak rá és idézik tanulmá¬
nyait azok, akik közel állnak a politikai pártokhoz, noha kevesen említik meg a forrást.