Page 160 [160]
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye e 159
rólag az örmény képviselők nevét említi, ha egyáltalán megnevez bárkit." Némi
magyarázattal szolgálhat, hogy az örmény történetírás az első világháborút
követően igencsak sajátos helyzetben találta magát. Sok örmény kézikönyvet
nem hivatásos történészek írtak meg. A népirtás — mely mindenekfelett az értel¬
miségi elitet sújtotta — és a szétszóródás körülményei mellett, és olyan állam
megléte nélkül, amely biztosítani tudná a szakmai kutatáshoz szükséges struk¬
túrákat, aligha tudnak az örmények alaposan kidolgozott történetírást létrehozni.
Sok történelemkönyvet tudós papok, orvosok, mérnökök vagy újságírók írtak.
Az elveszett országról szóló számos emlékkötet igencsak figyelemreméltó. Ezeket
a többnyire vastag köteteket a katasztrófa túlélői írták, a helyrehozhatatlan vesz¬
teség tudata mélyen áthatja ezeket az írásokat. A szerzők általában saját emléke¬
ikkel kezdik, ezeket túlélő honfitársaik szájhagyomány útján terjedő legendái és
tanúvallomásai, illetve mindenféle korabeli írott forrás kiértékelése követi. Tulaj¬
donképpen a szerzők minden emléket és történetet leírtak, ami csak eljutott
hozzájuk, így ezek a könyvek kompilációk: megtalálható bennük helyi történe¬
lem, hagyomány, szokás, étel, ének, tájnyelv, földrajzi, éghajlati és mezőgazdasági
jellegzetességek, anekdoták, híres vagy nemes származású honfitársak életrajza.
Bizonyos esetekben alapos és szakmai munkák ezek; 7 de sok esetben egyszerűbb
írásokról van szó. Sok szempontból igazi kincsesbányának számítanak ezek a
könyvek, ugyanakkor eddig nem voltak módszeresen tanulmányozva. Minden¬
esetre az első oszmán parlament örmény képviselőiről aligha találunk bennük
akár egy sort is." A szovjet-örmény történetírás lehetőségei szintén igencsak
korlátozottak voltak. Mint ahogy más szocialista országokban is, az örmény
történészeknek korlátozásokkal kellett szembenézniük, ráadásul évtizedekig
nem tudtak hozzáférni azokhoz a nem-örmény forrásokhoz, amelyek Nyugat¬
36 PJ. Siruni, H. Dj. (1988): Bolis yev ir tere. 3. kötet. Antelias, 492. o. és 4. kôtet, Antelias,
293. O.
#7 Különösen Arshag Alboyadjian műveit érdemes itt megemlíteni, akit tényleg tekint¬
hetünk hivatásos történésznek. Megjelent tőle, többek között, két kötet Gesariáról
(Caeseraea / Kayseri) &s egy mäsik Yevtogiäröl (Tokat). Vö. Alboyadjian, Arshag (1937):
Badmutiun Hay Gesario. 2 kötet, Cairo; U6 (1952): Badmutiun Yevtogio Hayots, Cairo.
38 V6. Aghasian, Hagop (1935): Adrianubolso Hay kaghute, Plovdiv; Kosian, Hagop (1899):
Smürnio Hayere. 2 kötet, Vienna; Sürmeyan, Artavazd (1940-1950): Badmutiun Halebi
Hayots. 3 kötet, Aleppo; Yeghiaian, Püzant (1970): Adanyi Hayots Badmutiun, Antelias;
Kosian, Hagop (1925): Partsr Hayk. 2 kötet, Vienna stb.