lyett, hogy a papi hivatás mellett kötelezte volna el magát, Khatchadur Der-Ner¬
sesian inkább a keresekedelmi karriert választotta: először Alexandropolba
költözött (ma Gyumrinak, a szovjet időkben Leninagannak hívták ezt az
örményországi települést), itt feleségül vette egy helyi kereskedő lányát. Ezután
Erzurumba ment, két kereskedelmi társasággal kezdett együttműködést, ezáltal
kiterjesztette kereskedelmét Perzsia területére. Amikor Tavrizban (az észak-iráni
Tabrizban) tartózkodott, alighanem felajánlotta szolgálatait a perzsa kormány
számára, végül kiérdemelte a khan címet. Miután Erzurumba (Garinba) visz¬
szatért, közelebb akart kerülni az oszmán hatóságokhoz, miközben folytatta
kereskedelmi tevékenységét. Nem sokkal ezután az oszmán közigazgatásban
helyezkedett el a vámhivatal vezetőjeként; először Erzurumban, majd Vanban
látta el ezt a feladatot. Sok éven keresztül a tartomány közigazgatási tanácsának
a tagja volt. Azon nem-muszlimokhoz tartozott, akik elsőként kapták meg az
oszmán állam kitüntetését. Der-Nersesian nemcsak a perzsa és az oszmán kor¬
mány szolgálatában állt, hanem az Orosz Birodalomnak is elkezdett dolgozni,
mint az erzurumi orosz konzulátus fordítója. Az örmény milleten belül is több¬
féle tisztséget elvállalt. Eleinte az Egyházi Tanácsban dolgozott, az örmény
alkotmány beiktatása után az örmény tartományi tanács és a politikai bizottság
tagjaként dolgozott, az utóbbiban olykor az elnöki tisztséget is betöltötte.
A konstantinápolyi örmény patriarchátus kiküldte őt Aghtamarba ellenőrként.
Amikor beválasztották az oszmán parlamentbe, ismét visszakerült Isztambulba.
A képviselőház bezárása után Der-Nersesian a fővárosban maradt, ahol az 1880¬
as években az örmény millet központi igazgatásának politikai bizottságában
vállalt hivatalt. Hosszú és tartalmas életútja után 1895. március 15-én Konstan¬
tinápolyban hunyt el.
Azizmiri mebus, Hagop Sbartalian, illetve az adanai képviselő, Krikor Bzdigian
pályafutása példaszerűen rávilágítanak arra, miként lett olyasvalakiből örmény
képviselő, aki kereskedőként — gyakran nemzetközi, nagy volumenű kereskede¬
lemből - vagy bankárként gazdagodott meg. A saját közösségükben az efféle
emberekre felnéztek, mint nagylelkű adományozókra és védnökökre, így tehát