Page 148 [148]
OCR
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye e 147 matot és a parlamenti munkát végigkísérte.3t Ami a szenátus tagjai esetében nyilvánvaló volt — mégpedig az, hogy a Palota és a kormány által jól ismert, magas rangú személyeket bizalomban és előnyben részesítették -, feltételezhetően a képviselők megválasztásánál is szerepet játszott, még ha csak közvetetten is. Erre enged következtetni az a tény, hogy sok képviselő szoros kapcsolatot ápolt az oszmán tartományi kormány legrangosabb képviselőivel. Az első megrutiyet ideje alatt újdonságnak számított, hogy megnyílt az oszmán államapparátus a nem-muszlimok előtt. Nagyjából négy évtizeddel a tanzimat-reformok kezdetét követően egyre több nem-muszlim -— köztük sok örmény — kaphatott valamilyen egyszerű állást a közigazgatásban. A városokban és tartományokban újonnan létrehozott közigazgatási tanácsok munkájából is aktívan kivették részüket a nem-muszlimok. Ugyanakkor csak kevés nem-muszlim jutott vezető pozícióba. Amikor a magas rangú nem-muszlimok között az örményekre irányul a figyelmünk, akkor újra és újra ugyanaz a néhány név tűnik fel, melyeket már az olvasó is ismer: Hagop Pasa Kazazian, Vahan Efendi, Odian Efendi, Artin Pasa Dadian és Portakal pasa. II. Abdul-Hamid szultan — aki igyekezte cáfolni azt az állítást, mely szerint előítélettel viseltetett az örmények iránt — büszkén emlegette ezeket a neveket avégett, hogy azt hangsúlyozza, örmények is találhatók a magas rangú tisztviselők között." Azóta is ugyanaz a néhány név kerül említésre újra és újra, amikor nem-muszlimok szerepvállalását kell bizonygatni az oszmán politikában. Az, hogy egyfolytában ugyanaz a kevés név hangzik el, csak azt mutatja, mennyire kivételes helyzetben voltak ezek az emberek. Ez a néhány fő ráadásul gyakran több pozíciót is betöltött, nem csak egyet, és a szenátusba is jelölték őket. Az örmény képviselők közül sokan az örmény millet-közigazgatásban kezdték a közszolgálati karrierüket, innen jutottak feljebb az oszmán állami szervekhez. A provinciákból érkező örmény képviselők közül néhányan az isztambuli patriarchátus megbízottjai voltak. Viszont ők a saját tartományukban nem feltét34 Az utóbbi kérdést illetően Id. Devereux: The First Constitutional Period. 125., 141-143. 0. 35 Mantran: Abdulhamid II. 323. o.; Findley: The Acid Test of Ottomanism; Krikorian: Armenians tn the Service of the Ottoman Empire; a közigazgatäsi reformokröl ältalänossägban vö. Davison: Reform in the Ottoman Empire; Findley, Carter V. (1980): Bureaucratic Reform in the Ottoman Empire. The Sublime Porte, 1789-1922, Princeton. 3° Georgeon: Abdilhamid. 282-283. 0.
