Oldal 148 [148]
6. Oszmán pozicionálás és a közügyekben való részvétel igénye e 147
matot és a parlamenti munkát végigkísérte.3t Ami a szenátus tagjai esetében
nyilvánvaló volt — mégpedig az, hogy a Palota és a kormány által jól ismert, magas
rangú személyeket bizalomban és előnyben részesítették -, feltételezhetően a
képviselők megválasztásánál is szerepet játszott, még ha csak közvetetten is. Erre
enged következtetni az a tény, hogy sok képviselő szoros kapcsolatot ápolt az
oszmán tartományi kormány legrangosabb képviselőivel.
Az első megrutiyet ideje alatt újdonságnak számított, hogy megnyílt az osz¬
mán államapparátus a nem-muszlimok előtt. Nagyjából négy évtizeddel a tan¬
zimat-reformok kezdetét követően egyre több nem-muszlim -— köztük sok
örmény — kaphatott valamilyen egyszerű állást a közigazgatásban. A városokban
és tartományokban újonnan létrehozott közigazgatási tanácsok munkájából is
aktívan kivették részüket a nem-muszlimok. Ugyanakkor csak kevés nem-musz¬
lim jutott vezető pozícióba. Amikor a magas rangú nem-muszlimok között az
örményekre irányul a figyelmünk, akkor újra és újra ugyanaz a néhány név tűnik
fel, melyeket már az olvasó is ismer: Hagop Pasa Kazazian, Vahan Efendi, Odian
Efendi, Artin Pasa Dadian és Portakal pasa. II. Abdul-Hamid szultan — aki
igyekezte cáfolni azt az állítást, mely szerint előítélettel viseltetett az örmények
iránt — büszkén emlegette ezeket a neveket avégett, hogy azt hangsúlyozza, örmé¬
nyek is találhatók a magas rangú tisztviselők között." Azóta is ugyanaz a néhány
név kerül említésre újra és újra, amikor nem-muszlimok szerepvállalását kell
bizonygatni az oszmán politikában. Az, hogy egyfolytában ugyanaz a kevés név
hangzik el, csak azt mutatja, mennyire kivételes helyzetben voltak ezek az embe¬
rek. Ez a néhány fő ráadásul gyakran több pozíciót is betöltött, nem csak egyet,
és a szenátusba is jelölték őket.
Az örmény képviselők közül sokan az örmény millet-közigazgatásban kezdték
a közszolgálati karrierüket, innen jutottak feljebb az oszmán állami szervekhez.
A provinciákból érkező örmény képviselők közül néhányan az isztambuli pat¬
riarchátus megbízottjai voltak. Viszont ők a saját tartományukban nem feltét¬
34 Az utóbbi kérdést illetően Id. Devereux: The First Constitutional Period. 125., 141-143. 0.
35 Mantran: Abdulhamid II. 323. o.; Findley: The Acid Test of Ottomanism; Krikorian:
Armenians tn the Service of the Ottoman Empire; a közigazgatäsi reformokröl ältalänossäg¬
ban vö. Davison: Reform in the Ottoman Empire; Findley, Carter V. (1980): Bureaucratic
Reform in the Ottoman Empire. The Sublime Porte, 1789-1922, Princeton.
3° Georgeon: Abdilhamid. 282-283. 0.