OCR
136 + ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN tantinápolyi pátriárka mellett, házában pedig gyakran megvendégelte az örmény politika vezető alakjait, többek között Servitchent, Kiatibiant, M. Portukaliant, Hovhannes Sakizt és Kevork Samandjiant. Azt a memorandumot, melyet az örmény küldöttség nyújtott be a berlini kongresszuson, szintén Odian fogalmazta meg. Miután az oszmán alkotmányt felfüggesztették, illetve miután Midhat pasát — akinek a nevével Odian karrierje oly szorosan összekapcsolódott — hivatalától megfosztották és kizárták, Krikor Odian úgy vélte, hogy őt is az üldöztetés veszélye fenyegeti. 1880-ban az oszmán fővárosból Párizsba menekült, itt élt egészen haláláig. A francia emigrációban, az oszmán politikától igencsak távol, nem tehetett mást, mint hogy kövesse a francia parlamenti vitákat; mindezt nagy érdeklődéssel tette. Ismét az irodalomhoz fordult, Vahram pszeudonim alatt cikkeket írt. II. Abdul-Hamid szultán az évek során többször is megkísérelte, hogy párizsi nagykövetein keresztül rávegye Odiant arra, hogy visszatérjen az Oszmán Birodalomba. Odian a maga részéről azonban soha nem tudta leküzdeni bizalmatlanságát az abdul-hamidi kormánnyal szemben, inkább az önkéntes száműzetést választotta. Innen is ápolta a szoros kapcsolatot isztambuli barátaival, legfőképp Krikor Aghatonnal. Barátai nemcsak hírekkel és újságokkal látták el őt szülőföldjéről, hanem pénzügyileg is támogatták. Odian soha nem házasodott meg. 1887. augusztus 6-án Párizsban hunyt el, a Pére Lachaise temetőben van eltemetve. Vahan Bey (Efendi) Vahan Bey (Efendi), eredeti neven Hovhannes Vahanian (1832-1891) igen fiatalon, tízévesen elvesztette édesapját. Édesanyja, Nazlı Vahan Arzumanian a többi korabeli nőhöz képest kivételesen magasan iskolázott asszony volt. Akkoriban még különlegesebbnek számított, hogy nyilvánosan is szerepelt. Mindent megtett annak érdekében, hogy két fiának, Hovhannesnek és Srpuhinak (a későbbi regényíró Srpuhi Düsap pasa) lehetővé tegye a továbbtanulást. Hov"5 "Teotig (1927): Amenun Daretsuytse. 21. kötet. Paris, 566-568.; V6. a Vahan éfénti bekezdést in: IBNArm., 4. kötet.