Oldal 124 [124]
OCR
5. Helyi történelem globális összefonódásban: a Gülizar nevű fiatal lány története e 123 Nyilvánosság, megrendezés, játék a médiával — az isztambuli per mindkét érintettje, Gülizar és Musza bej is tudatosan élt ezekkel az eszközökkel. Az eljárás nagyon elhúzódott, ami szegény mezőgazdákra, akik tanúként elkísérték Gülizart, és Isztambulban tömegszálláson lettek elhelyezve, mérhetetlen pénzügyi terheket rótt; költségük enyhítésére Gülizar képével képeslapokat nyomtattak és árultak. Ezek a lapok Gülizart ártatlan lányként ábrázolják, egyszerű népi öltözetben, összekulcsolt kezekkel, nyakában az erzurumi konzul keresztjével. A kép túloldalán Gülizar története olvasható, létezett örmény és angol verzió is belőle. Musza bej is portrét készíttetett magáról egy fényképésszel. Felvette ehhez a kurd törzsi vezetők hagyományos, tájjellegű öltözetét, a legdrágább kivitelben. Képaláírásként ez szerepelt: , noble kurde?.5t Közvetlenül az örmények ellen elkövetett népirtás után megkezdődött a Gülizar-motívum irodalmi feldolgozása. A híres Általános Kalendárium, mely az 1916 és 1920 közötti években jelent meg, első kiadásában egy ígéretes ifjú írógeneráció tagjairól közölt bemutató portrét; ők újra felvirágoztathatták volna a modern nyugati örmény irodalmat, melyet ehelyett csírájában elpusztítottak. A portrésorozat mellett megtalálható Gülizar és Musza bej története is.?5 1919ben a híres újságíró és történész, Arshag Alboyadjian, Gülizar elbeszélése alapján megjelentetett egy hosszabb, folytatásos regényt a Jamanagban, a nagy isztambuli örmény napilapban." 1946-ban pedig Gülizar lánya, Armenouhi kiadatta édesanyja visszaemlékezéseit, mégpedig annak személyes elmondása alapján. Armenouhi Párizsban énekesnőként és versmondóként vált ismertté. Dalrepertoárjához tartozott , Goulo panasza? is, ezt mind a mai napig éneklik. És Gülizar visszaemlékezései is népszerűek még. Francia fordításban két kiadást is megért, az előszavát Armenouhi fia és lánya írták, azaz Gülizar unokái — mindketten Párizsban élnek, történészek. A francia kiadás után a könyv törökül is megjelent.*” A történelmi Örményország teriiletén lezajlott mészarlasokra (1895-1896) és a népirtasra (1915-1916) is jellemző volt a sajátosan nők ellen elkövetett erőszak. "54 Ezek megtalálhatók nyomtatásban itt: Kévonian: Les noces noires. 114—II5. és 36. o. "5 Teotig: Amenoun daretsuytse (Istabul) 10-14 (I1916—1920), 151-152. 0. "56 Alboyadjian, Arshag (1919): „Musa Bey yev Giulizar.” Jamanag (Istanbul), 1919.12.13./16. ff. #7 Läsd fentebb, 191. labjegyzet.
