Oldal 121 [121]
OCR
120 " ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN let-közigazgatással és egyházi hierarchiával, mely a panaszokat mint csoportos aggályokat továbbította volna az isztambuli kormánynak. Így tehát a korrupció, kizsákmányolás, hivatali és hatalmi visszaélésék, valamint a büntetlen erőszak problémája örmények és kurdok, keresztények és muszlimok közötti konfliktussá minősült át. A bemutatás és észlelés között kialakult egy eltolódás, ebben fontos szerepet játszott egy bizonyos csoport, melynek fellépése és befolyása az Európán kívüli régiókra volt jellemző. , Európa", illetve ,az európaiak" nemcsak globális hálózaton keresztül hatottak az Oszmán Birodalomra, mint külső, diffúz erők, hanem ténylegesen bekerültek az oszmán belpolitikába: helyi felállásban aktívan részt vettek az eseményekben, ezáltal már erőtényezőnek számítottak a helyi hatalmi struktúrákban. A 19. század vége felé némely provinciában feltűntek a protestáns hittérítők, akik különösen az örményekkel törődtek, miután missziós tevékenységük más, oszmán vallásos közösségeknél heves ellenállásba ütközött. A misszionáriusokon kívül az európai diplomaták is jelen voltak. Nem csak saját isztambuli nagykövetsége volt minden európai nagyhatalomnak. Az Oszmán Birodalom örmény-kurd peremvidékén leginkább Nagy-Britannia, illetve Oroszország és Franciaország tartottak fenn kiépített konzulátusi hálózatot. Az itt dolgozó fordítók és egyéb munkatársak gyakran a helyi lakosságból kerültek ki. Ezeken a képviseleti beszámolókon keresztül egészen az európai fővárosokig eljutott a Mus-síkságon történt helyi esemény híre." A 19. századi európai békerendszer az európai nagyhatalmak — Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, az Osztrák-Magyar Monarchia és 1871 óta Németország - erőegyensúlyán alapult. Ennek az egyensúlynak a keretében a mérvadó hatalmak soha nem tudtak megegyezni az Oszmán Birodalom felosztását illetően, még akkor sem, amikor a tartományi kormányzók hataloméhsége miatt fennállt a birodalom belülről történő szétesésének a veszélye. Ennek következményeként az európai hatalmak az egész 19. század során garantálták az Oszmán Birodalom integritását, szükség esetén akár katonai intervencióval is. 45 Stone, Frank A. (2006): Academies for Anatolia. À Study of the Rationale, Program, and Impact of the Educational Institutions Sponsored by the American Board in Turkey, 1830-2005, San Francisco. 46 A Brit Nemzeti Levéltárban ily módon három kötetnyi dokumentum gyűlt össze Gülizar és Musza bej eseteröl, TNA, FO 78/4332, 4333, 4334.
