Page 120 [120]
OCR
5. Helyi történelem globális összefonódásban: a Gülizar nevű fiatal lány története e 119 iránt jóindulattal viseltetnek — legyen szó örményekről vagy akár kurdokról -, arra kéri, hogy tájékoztassák szülőházát arról, hogy hol tartózkodik, és hogy szándékában áll megszökni. Egy örmény pékné, valamint édesapjának egy egykori kurd kertésze titokban üzeneteket juttatnak el. A szomszédos falvakban is vannak asszonyok, akik ily módon segítenek? Az üzenet nemsokára eljut egyházi személyekhez a legközelebbi örmény egyházmegyébe, Musba. Innentől kezdve Gülizar története olyan dinamizmust kap, melyet a kései 19. század különleges körülményeinek köszönhet. A különböző népességcsoportok az oszmán állam jogrendszerében mindig is vallási hovatartozásuk szerint szerveződtek, közigazgatásuk és képviseletük a megfelelő egyházi hierarchia szerint történt az oszmán állam irányába. A nagy központosítás, mely a helyi ügyeket közvetlenül az isztambuli örmény patriarchátushoz irányította, annak az oszmán reformpolitikának volt köszönhető, mely a modernizáció alatt elsősorban központosítást értett. A peremvidékek közvetlen kapcsolatba kerültek a központtal, ezt az új technikák tették lehetővé, illetve támogatták: a távirdák és általánosságban a jobb infrastruktúra megteremtették a nagy távolságokon keresztül történő hatékony kommunikáció alapjait. Gülizar elrablásának híre eljutott a távolabbi környékekre, Bitlis és Erzurum egyházmegyéken is túl. Az egyházi képviselők jelentései az isztambuli patriarchátushoz is eljutottak, mely a tartományokban elkövetett, örmények ellen irányuló számos erőszakos cselekedet esetében petíciókat intézett és panaszleveleket küldött az oszmán kormányhoz." Ennek a sajátos szervezeti struktúrának az lett az egyik következménye, hogy egy helyi, alapvetően szociális jellegű konfliktus vallási színezetet kapott, noha ez a szempont azelőtt nem számított lényegesnek: azok a fosztogatások, gyilkosságok és emberrablások, melyekről az örmény mezőgazdák panaszkodtak, a kurd falusiakat szintúgy érintettek. A muszlimokat - mint „uralkodö milletet” — az állami szervek közvetlenül képviselték. Számukra nem létezett külön kommunikációs csatorna, olyan mil12 Der Garabedian: Giulizar. 38—39., 58., 60—65., 81—82. o. 43 Okan, Aysegül (2003): Tbe Ottoman Postal and Telegrapb Services in the Last Quarter of the Nineteenth Century. MA Thesis, Bogazici Univ. Istanbul. 44 Der Garabedian: Giulizar. 95-97. 0.; v6. még Sasouni, Garo (1969): Kiurd azkayin sharjoumnere yev Hay-Krdagan haraperoutiunnere, Beirut, 130-137. 0.
