iránt jóindulattal viseltetnek — legyen szó örményekről vagy akár kurdokról -,
arra kéri, hogy tájékoztassák szülőházát arról, hogy hol tartózkodik, és hogy
szándékában áll megszökni. Egy örmény pékné, valamint édesapjának egy egy¬
kori kurd kertésze titokban üzeneteket juttatnak el. A szomszédos falvakban is
vannak asszonyok, akik ily módon segítenek? Az üzenet nemsokára eljut egy¬
házi személyekhez a legközelebbi örmény egyházmegyébe, Musba. Innentől
kezdve Gülizar története olyan dinamizmust kap, melyet a kései 19. század külön¬
leges körülményeinek köszönhet.
A különböző népességcsoportok az oszmán állam jogrendszerében mindig
is vallási hovatartozásuk szerint szerveződtek, közigazgatásuk és képviseletük
a megfelelő egyházi hierarchia szerint történt az oszmán állam irányába. A nagy
központosítás, mely a helyi ügyeket közvetlenül az isztambuli örmény patriar¬
chátushoz irányította, annak az oszmán reformpolitikának volt köszönhető,
mely a modernizáció alatt elsősorban központosítást értett. A peremvidékek
közvetlen kapcsolatba kerültek a központtal, ezt az új technikák tették lehetővé,
illetve támogatták: a távirdák és általánosságban a jobb infrastruktúra megte¬
remtették a nagy távolságokon keresztül történő hatékony kommunikáció
alapjait.
Gülizar elrablásának híre eljutott a távolabbi környékekre, Bitlis és Erzurum
egyházmegyéken is túl. Az egyházi képviselők jelentései az isztambuli patriar¬
chátushoz is eljutottak, mely a tartományokban elkövetett, örmények ellen irá¬
nyuló számos erőszakos cselekedet esetében petíciókat intézett és panaszlevele¬
ket küldött az oszmán kormányhoz." Ennek a sajátos szervezeti struktúrának
az lett az egyik következménye, hogy egy helyi, alapvetően szociális jellegű
konfliktus vallási színezetet kapott, noha ez a szempont azelőtt nem számított
lényegesnek: azok a fosztogatások, gyilkosságok és emberrablások, melyekről az
örmény mezőgazdák panaszkodtak, a kurd falusiakat szintúgy érintettek.
A muszlimokat - mint „uralkodö milletet” — az állami szervek közvetlenül kép¬
viselték. Számukra nem létezett külön kommunikációs csatorna, olyan mil¬
12 Der Garabedian: Giulizar. 38—39., 58., 60—65., 81—82. o.
43 Okan, Aysegül (2003): Tbe Ottoman Postal and Telegrapb Services in the Last Quarter of
the Nineteenth Century. MA Thesis, Bogazici Univ. Istanbul.
44 Der Garabedian: Giulizar. 95-97. 0.; v6. még Sasouni, Garo (1969): Kiurd azkayin shar¬
joumnere yev Hay-Krdagan haraperoutiunnere, Beirut, 130-137. 0.