Seite 115 [115]
114 : ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN
akik panaszt emeltek. Először meggyilkolja Res Ohant, Kharts egyik szomszédos
falujának a vezetőjét, válogatottan kegyetlen módszerrel: felgyújtja őt. Res Ohan
felesége számára már csak férjének a teljesen szénné égett kezei maradnak meg.
Az asszony ezeket megőrzi, és később a bűncselekmény bizonyítékaként magával
viszi Isztambulba, a Musza bej elleni bírósági tárgyalásra. Musza bej ezt követően
Res Mirót fenyegeti meg, Kharts falu vezetőjét, Gülizar nagybátyját, akit a kör¬
nyéken élő kurdok és örmények egyaránt tiszteltek.””” A nörabläs ebben az eset¬
ben hadviselési eszköz, mely a közösség vezetői elleni támadás, vagyis az egész
közösség ellen szól. Amikor Gülizart elrabolják, akkor az egyrészt azt mutatja,
hogy gyámja képtelen volt megvédeni őt, másrészt pedig azt, hogy a falu vezetője
túl gyenge volt ahhoz, hogy a falu lakói számára fenntartsa a biztonságot. A helyi
hatalmi hálózatban csak olyasvalaki tud élni a hivatalos panasz eszközével —
legyen a címzett a tartományi kormány vagy az isztambuli központi kormány -,
aki helyi szinten is tud érvényesülni. A nők megalázása és megbecstelenítése az
egész társadalom szociális szerkezetét szétrombolja, mindez fokozottan érvényes
egy olyan társadalomban, ahol tisztességet és szégyent alapvetően a női test sér¬
tetlensége alapján definiálnak.
És valóban, sok elrabolt örmény asszony nem térhetett vissza saját családjába
és közösségébe, még akkor sem, ha a muszlim elrablók szabadon engedték őket.
Musza bej kijelentését is ennek fényében kell értelmezni, amikor arra céloz, hogy
másnap Gülizart hazaküldi édesapjához." Egy másik nőrablás, mely Silvanban
történt, és melyet az isztambuli Oszmán Állami Levéltárban található doku¬
mentum rögzít, megmutatja, hogy egy megerőszakolt lány helyzete mily kilá¬
tástalan volt. Ebben az esetben az elrabolt örmény lányt Lousignak hívják. Kurd
elrablóját, Namoy Resót elkapják és letartóztatják, a lányt pedig hazaküldik a
családjához. Családja azonban visszautasítja őt, hisz időközben a lány teherbe
esett, Lousignak pedig nem marad más hátra, mint hogy petícióban kínzójának
szabadlábra helyezését kérje, hiszen nélküle nincs már senkije, aki biztosíthatná
számára a megélhetést. Ez a gyakorlat, mely szerint kiutasítják a megerőszakolt
nőket - legfőképp azokat, akiket muszlimok ejtettek teherbe —, egészen az első
világháború utáni időkig folytatódott. Az 1895-96-os mészárlások idejét gyakori
27 Der Garabedian: Giulizar. 9-1. 0.
»8 Der Garabedian: Giulizar. 35. 0.
9 BOA, DH.ID. 114-2, 2, 1330.B.20, 79e.