A burkolt fenyegetés és erőszak sokféle formája közül, melyek a 19. század közepe
óta egyre nagyobb mértékben érintették az örményeket Anatólia keleti tarto¬
mányaiban, aligha akadt olyan esemény, mely annyira a média reflektorfényébe
került vagy a történetírás érdeklődését felkeltette volna, mint a nőrablás. Az első
világháború árnyékában az ifjútörökök az oszmán-örmények ellen népirtást
követtek el, ekkor az asszonyok, lányok és kisfiúk elleni nemi erőszak, valamint
a nő- illetve gyermekrablások a megsemmisítés központi eszközének számítottak.
Már az 1895—96-os, egész birodalmat érintő örménymészárlások során több ezer
nőt raboltak el. Az Oszmán Birodalom keleti tartományaiban élő örmények
életét és tudatát ennél korábbi, 19. századi emberrablások — nők és fiatal lányok
elrablása — hatották át. A következőkben a leghíresebb esetet, Gülizar és Musza
bej történetét szeretnénk bemutatni, hogy ezen keresztül rávilágítsunk arra,
milyen összefüggésben történtek a nőket érintő erőszakos cselekmények, és hogy
miképp értelmezhetők ezek.
Gülizart, a fiatal örmény lányt elrabolta Musza bej, a Mutki (Motikan) kurd
törzs vezetője a Kharts (Khars, Gharts vagy Ghars) nevű faluból, mely a
Mus-síkságon található. Ez az esemény nagy feltűnést keltett a tartomány hatá¬
rain túl is, eljutott egészen Isztambulba, az oszmán fővárosba, illetve még azon
túl is, az európai fővárosok újságaiba. Ezáltal az eset különlegesnek számított,
és kimenetelében is különbözött a legtöbb emberrablásos esettől. Ugyanakkor
Gülizar és Musza bej története mintegy a nőrablások és az örmény gazdák ellen