OCR
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián + 97 Hatalmi vákuum és a félelemkeltés politikája Erőszak - és legfőképp tömeges erőszak — nem jelenik meg csak úgy magától, bizonyos keretfeltételek megléte nélkül. Egy oly nagymértékű mészárlást, mint amilyen az 1895—96-os volt, nem lehet egyedül a hatalomátruházás politikájával megmagyarázni. Ezenfelül szükséges hozzá a tömegek mobilizálása is. A késő 19. századi és kora 20. századi Oszmán Birodalomban két olyan alapvető előfeltétel is adott volt, melyek a tömeges erőszak kialakulásával és a helyi lakosság széleskörű részvételével szoros összefüggést mutatnak. Az egyik ilyen fontos előfeltétel a politikai bizonytalanság, a hatalmi vákuum vagy a háborús, illetve polgárháborús helyzet állapota. Ezek mind képesek átmenetileg hatályon kívül helyezni egyetemes erkölcsi parancsokat: az emberek úgy érzik, hogy szabadon lehet ölni, majd pedig abban reménykedhetnek, hogy büntetlenül megússzák. A másik előfeltétel az egzisztenciális fenyegetettség észlelése. Nyilvánvalóan semmi más nem okoz tömeges indíttatást erőszakos cselekményekre, mint az agónia, mely nem a tényleges gyengeséggel áll kapcsolatban, hanem a relatív erősség helyzetével — az anatóliai muszlimok is kétségtelenül így viszonyultak a helyi örményekhez. Az örmények ellen elkövetett népirtás az első világháború árnyékában történt, és sok minden amellett szól, hogy az ifjútörökök többek között azzal a szándékkal vezették országukat az első világháborúba, hogy céljaikat — terjeszkedés kelet felé, az örmények megsemmisítése és a gazdaság eltörökösítése — olyan radikalitással és sebességgel vigyék keresztül, mely békeidőkben elképzelhetetlen lett volna." A kilikiai nagy örménymészárlások 1909-ben történtek, forradalom és ellenforradalom zűrzavaros időszakában. A hamidi mészárlások ezzel szemben egy békeidőszak kellős közepén történtek meg. Utóbbi esetben az erő delegációja és az állam ellenőrzési hatáskörének ideiglenes visszavonása (melyet a várható népharagra való tekintettel jelentettek be) látszólagos hatalmi vákuumot hozott létre, ezáltal a háború és forradalom rendkívüli helyzetét békeidőben is életbe tudták léptetni. Tekintettel arra, hogy az európai beavatkozás lehetősége folyamatosan fennállt, sőt olykor a birodalom felosztásának eshetősége is felmerült, igazán nem 56 Akcam: Armenien und der Volkermord. 44. 0. Lasd még lejjebb, 6. fejezet.