Oldal 98 [98]
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián + 97
Hatalmi vákuum és a félelemkeltés politikája
Erőszak - és legfőképp tömeges erőszak — nem jelenik meg csak úgy magától,
bizonyos keretfeltételek megléte nélkül. Egy oly nagymértékű mészárlást, mint
amilyen az 1895—96-os volt, nem lehet egyedül a hatalomátruházás politikájával
megmagyarázni. Ezenfelül szükséges hozzá a tömegek mobilizálása is. A késő
19. századi és kora 20. századi Oszmán Birodalomban két olyan alapvető előfel¬
tétel is adott volt, melyek a tömeges erőszak kialakulásával és a helyi lakosság
széleskörű részvételével szoros összefüggést mutatnak. Az egyik ilyen fontos
előfeltétel a politikai bizonytalanság, a hatalmi vákuum vagy a háborús, illetve
polgárháborús helyzet állapota. Ezek mind képesek átmenetileg hatályon kívül
helyezni egyetemes erkölcsi parancsokat: az emberek úgy érzik, hogy szabadon
lehet ölni, majd pedig abban reménykedhetnek, hogy büntetlenül megússzák.
A másik előfeltétel az egzisztenciális fenyegetettség észlelése. Nyilvánvalóan
semmi más nem okoz tömeges indíttatást erőszakos cselekményekre, mint az
agónia, mely nem a tényleges gyengeséggel áll kapcsolatban, hanem a relatív
erősség helyzetével — az anatóliai muszlimok is kétségtelenül így viszonyultak
a helyi örményekhez.
Az örmények ellen elkövetett népirtás az első világháború árnyékában történt,
és sok minden amellett szól, hogy az ifjútörökök többek között azzal a szándék¬
kal vezették országukat az első világháborúba, hogy céljaikat — terjeszkedés kelet
felé, az örmények megsemmisítése és a gazdaság eltörökösítése — olyan radikali¬
tással és sebességgel vigyék keresztül, mely békeidőkben elképzelhetetlen lett
volna." A kilikiai nagy örménymészárlások 1909-ben történtek, forradalom és
ellenforradalom zűrzavaros időszakában. A hamidi mészárlások ezzel szemben
egy békeidőszak kellős közepén történtek meg. Utóbbi esetben az erő delegációja
és az állam ellenőrzési hatáskörének ideiglenes visszavonása (melyet a várható
népharagra való tekintettel jelentettek be) látszólagos hatalmi vákuumot hozott
létre, ezáltal a háború és forradalom rendkívüli helyzetét békeidőben is életbe
tudták léptetni.
Tekintettel arra, hogy az európai beavatkozás lehetősége folyamatosan fenn¬
állt, sőt olykor a birodalom felosztásának eshetősége is felmerült, igazán nem
56 Akcam: Armenien und der Volkermord. 44. 0. Lasd még lejjebb, 6. fejezet.