Oldal 94 [94]
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián + 93
Ennek megfelelően még a 19. század végén és a 20. század elején is kezdetle¬
gesnek mondható az örmények nemzetképződési folyamata az Oszmán Biroda¬
lomban, az örmény nemzeti tudat sem tekinthető túl fejlettnek, az örmény
nemzeti mozgalomról nem is beszélve."77 Sokat elárul az a tény, hogy az utolsó
pillanatig semmiféle jelentős örmény felkelés nem volt. Ha volt is fegyveres ellen¬
állás, akkor az korlátozott mértékű volt, és helyi ügynek számított, sajátosan
helyi hangsúllyal és céllal.7" 1895—96-ban és 1915-16-ban tehát az örmények elleni
tömeges erőszakot jelentős mértékben az tette lehetővé, hogy az oszmán-örmé¬
nyek döntő többsége nem rendelkezett fegyverrel, és nem is akart lázadni."
A 19. századi török uralkodók teljesen tisztában voltak azzal, milyen sajátos
módon kötődik épp az örmény millet az oszmán államhoz, nem véletlenül nevez¬
ték ezt a közösséget mzllet-i szdiga-nak (különlegesen engedelmes vagy lojális
nemzetnek). Mindez még közvetlenül az oszmán-örmények elleni népirtás előtt
is így volt, 1915 telén, épp a legnagyobb fenyegetettség, az orosz hadsereg előre¬
nyomulásának idején. Enver pasa hadügyminiszter nyíltan megerősítette az
anatóliai örmények lojalitását, amikor elvesztette a sarikamisi csatát, melyben
180
könnyelműen feläldozott 90.000 oszmán katonát."" Viszont úgy tűnik, hogy
épp ez a hűség és az örmények oszmanista reformkövetelése, mely ebből követ¬
kezett, sokkal nagyobb kihívást jelentett az Oszmán Birodalom muszlim elitje
77 Vö. Tachjian, Vahé (2007): , Azkaynaganoutiunn ou serayin khdroutiune
tseghasbanoutian verabradz ginerou ou aghtchignerou verahamargman kordzenatin
metch." Pazmaveb, 2007/165. 229—258. o., különösképpen 229—235. o.; Suny, Ronald G.
(2001): Religion, Ethnicity, and Nationalism. Armenians, Turks, and the End of the Otto¬
man Empire. In Bartov, Omer; Mack, Phyllis (szerk.): In God’s Name: Genocide and Reli¬
gion in the Twentieth Century, New York, 24—6I. o., különösképpen 32-38., 40., 42. 0.
8 A zejtuni és sasuni neves eseményekrél v6. Nalbandian: The Armenian Revolutionary
Movement. 74-78., 120-122., 126-128. o. és további adatok a 153. megjegyzésben. Vanról
(1915) vö. Ter Minassian, Anahide (2000): Van 1915. In Hovannisian, Richard G. (szerk.):
Armenian Van/Vaspurakan, Costa Mesa, 209-244. 0.; Foss, Clive (2000): , The Atrocious
Armenians of Van“. The Modern Turkish View. In: ugyanitt, 245-258. 0.3; McCarthy,
Justin; Arslan, Esat; Taskiran, Cemalettin; Turan, Omer (2006): The Armenian Rebellion
at Van, Salt Lake City.
79 V6. még Kévorkian: Le Genocide des Arméntens. 302. 0.
"> Osmanischer Lloyd, 1915.2.26.; v6. még Lepsius, Johannes (1930): Der Todesgang des
armenischen Volkes, Potsdam, 161-162. 0.; Akgam, Taner (2004): Armenien und der Völker¬
mord, Hamburg, 58. 0.; Kévorkian: Le Génocide des Arméniens. 278. 0.